One Direction Történetek

Hali mindenkinek meghoztam az 5.rész folytatását lécci facebookon is lájkojátok az oldalt..  Az infóboxban mindég leirom hogy mikor hozzom a következő részt vagy pedig képeket rakok fel.. Úgyszintén Facebookon is ez a folyamat megy.. De gondolkotam egy Directioner blogon is amit lehet hogy a barátnőm fog vezetni.Jó olvasást..

*Dórii ♥

és Zayn arcát pillantottam meg magam előtt.
- Hova megyünk? -kérdeztem még álmosan.
- Felviszlek a szobámba, hogy nyugodtan tudj aludni.-válaszolt.
- Nekem a kanapé is tökéletes lenne...
- Fent jobb helyed lesz. Nagyobb a hely is meg minden. Majd én alszok a kanapén.-mondta, miközben felmentünk a lépcsőn.
- Dehogy alszol a kanapén. Akkor már te is fent fogsz aludni.
- Akkor majd a földön alszok.
- Zayn.... Aludtunk már együtt nem? -néztem rá mosolyogva, miközben letett az ágyára.
- De. -ő is mosolygott.
- Akkor meg mit parázol? -nevettem.
- Jó, akkor melletted fogok aludni.-vigyorgott.
- Helyes.-kacsintottam a srácra.
- Na, de adok valami ruhát, amiben majd alszol.-mondta, és a szekrényéhez lépett.-Gondolom nem akarsz farmerban aludni.-mosolygott.
- Nem igazán.
Kivett a szekrényéből egy pólót, meg egy rövid nadrágot, amit felvehettem estére. Be is mentem a fürdőjébe és átöltöztem. Elég meleg éjszaka volt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy a nadrágot nem veszem fel. Marad a ''bugyi + póló'' összeállítás. Még szerencse, hogy a póló a combom közepéig ért....
Mikor kiléptem a fürdőből, láttam, hogy Zayn nagyon kutat valami után.
- Mit keresel? -kérdeztem.
- Gáz töltőt, mert kifogyott a gyújtómból a... gáááááz...-amikor a ,,gáz'' szóhoz ért, rám nézett, elhalkult, lefagyott és csak bámult.-Most nincs rajtad nadrág vagy ennyire nagy a póló? -vigyorgott.
- Nagy a póló és nincs rajtam nadrág.-mosolyogtam.
- Nyugtass meg, hogy azért a póló alatt, ott lent van még valami.
- Hülye! -nevettem.-Persze, hogy van.
- Szomorúan hallom, de a te érdekedben oké.-vigyorgott.
- Idióta! Na és te? Te hol hagytad a pólódat meg a farmerodat?
- Melegem volt.-nevetett.-Meg gondoltam, hogy a gyönyörű, izmos felsőtestemtől majd beájulsz.
- Beképzelt nyálgép.-nevettem, miközben Zayn elé álltam.
- Még mindig nyálgép vagyok? -ő is nevetett.
- Nekem mindig az leszel.
- Ó! Tényleg?
- Aha.-vigyorogtam.
- A nyálgépek szoktak ilyet csinálni? -hirtelen felrántotta a pólóm alját, épp annyira, hogy meglássa a bugyim.
- Ökör....! Barom...! Nem normális...! Idióta...! Hülye...! Majom....! Nyálgép....! Szemét...! -elhordtam mindennek, de persze nem gondoltam komolyan.
- Mocskos szád van kis csaj, mondták már? -kérdezte, majd egy hirtelen mozdulattal magára rántott.
- Nem te vagy az első, aki ezt mondja.-válaszoltam.

Pár másodpercig csendben voltunk és csak néztük egymást.
- Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű? -suttogta, miközben egy tincset a hajamból, ami az arcát súrolta a fülem mögé simított.
- Nem vagyok gyönyörű, se szép. Csak egy átlagos, hétköznapi lány.
- Nem. Te több vagy annál.-mosolygott.
Éreztem, hogy kezd picit megfeszülni a teste. Egyre gyorsabban kezdte szedni a levegőt és kezdett közelíteni az arcával. Én is hasonló dolgokat produkáltam le magamban, de szerencsére még időben észbe kaptam és lemásztam róla.
- Khmmm...-köszörültem meg a torkom.-Nem kell az a gáztöltő? -próbáltam terelni a témát.
- De.-vigyorgott.
- Most mi van? Min vigyorogsz?
- Semmin.-még mindig vigyorgott.
- Szegény pici Zayn megbolondult.-picit próbáltam viccelődni vele.
- A pici Zayn még nem bolondult meg egyáltalán. Még nyugalmi állapotban van.-vigyorgott.
- Nem ARRA a Zaynre gondoltam.-nevettem.
- Ja, bocs.-nevetett ő is.
- Hülye....
- Azért jó, hogy már mosolyogsz.-mosolygott.
- Meletetek nem lehet szomorú az ember. Mindig benyögtök valami hülyeséget.
- Az is igaz.-nevetett.

Pár percig még beszélgettünk, majd úgy döntöttünk, hogy alszunk.
Én pl nem tudtam aludni... Ha becsuktam a szemem, mindig Adamet láttam a szemem előtt. Zayn felé fordultam, és csak bámultam, ahogy alszik. Most már kezdtem azt érezni, hogy ő is komolyan gondolja és nem csak egy egy éjszakás kalandot lát bennem. Úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt. Ha megint megpróbál megcsókolni, akkor azt már hagyni fogom.
- Miért nem alszol? -kérdezte csukott szemmel.
- Honnan tudod, hogy nem alszok? -csodálkoztam.
- Megérzem, ha néznek.-nem láttam a sötétben az arcát, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Bocsi, hogy felébresztettelek.
- Igazából nem aludtam. Folyamatosan kattog az agyam.
- Én meg ha becsukom a szemem, akkor azt a nyomorultat látom magam előtt.
- Elhiszem.-sóhajtott egyet, majd felkapcsolta a kislámpát.-De most már nyugi! Nem fog többet bántani, mert vigyázni fogok rád.-mosolygott.
Én nem tudtam mit mondani erre, csak vissza mosolyogtam rá.
Ismét pár másodperces szünet jött és csak néztük egymást.... Egyszer csak elkezdett dőlni felém. Oké El. Ezt most el ne szúrd! Hagyd, hagy tegye a dolgát. Engedd, hogy megcsókoljon, hiszen erre vársz, hogy ez bekövetkezzen.... Mikor észbe kaptam, már a szám Zayn ajkaival forrt össze.
Valami hihetetlen jó volt a csókja. Eszembe jutott, amit Lizzel beszéltünk, hogy mi lesz, ha Zayn megcsókol és hát tényleg majdnem meghaltam. A hasamban valami furcsa dolog kavargott, mintha pillangók repkedtek volna benne. A hideg folyamatosan átjárta minden porcikámat, de jó érzés volt.
- Most, miért engedted, hogy megcsókoljalak? -suttogta, miközben eltávolodtunk egymástól.
- Azt a valamit úgy hívják, hogy szeretet.-éreztem, hogy elpirulok.
- Szóval szeretsz? -vigyorgott.
- Én csak azt mondtam, hogy azt a valamit úgy hívják, hogy szeretet.
- Oké.-még mindig vigyorgott.-Én is szeretlek.-megölelt, majd gyengéden megpuszilta az arcom.
Mi? Tényleg azt mondta, hogy szeret? Jól hallottam, vagy csak halucináltam?
- Zayn...! Te tényleg azt mondtad, hogy szeretsz? -kérdeztem helyenként elcsukló hangon.
- Igen. Azt.-mosolygott.
- Nagyon szeretlek! -két kezembe fogtam arcát és óvatosan megcsókoltam.
Picit elkezdtem könnyezni, mert nekem még egy fiú sem mondta azt, hogy szeret. Adam is a 3 év alatt jó, ha legalább egyszer kimondta.
- Mi a baj? -kérdezte a csókunk után.-Miért sírsz?
- Nincs semmi bajom, csak ezek amolyan örömkönny félék.-mondtam.-Tudod, nekem nem sokan mondják ki azt, hogy szeretnek. Anyuékon kívül szinte senki sem mondta még. Persze tudom, hogy Taylor, Hannah és Liz is szeretnek, de ők sem mondják... Fiúk közül szinte még nem mondta senki sem.
- Még az a rohadék Adam sem?
- Ö sem. A 3 év alatt jó, ha egyszer kimondta. Rajta kívül meg még nem volt más barátom.
- Most már van.-mosolygott, majd megcsókolt.-És most már sokat fogod azt hallani, hogy szeretlek.
- Na most már 3 férfi szeret, nem 2.-mosolyogtam.
- 3? Ki az a 3?
- Hát te, Taylor, és....és apu.-az utolsó személynél elcsuklott a hangom.-Tudom, hogy fentről vigyáz rám és Hannáékra anyuval együtt.-próbáltam mosolyogni, de ehelyett könnycseppek gördültek végig az arcomon.
- Gyere ide! -mondta halkan és óvatosan magához húzott és megölelt.-Nyugodj meg! -megpuszilta a homlokomat.
Pár percig csak ölelkeztünk, majd óvatosan és lassan eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen.
- Egyébként rajtam, Tayloron és apukádon kívül még 3 fiú szeret téged.-mosolygott és letörölt pár könnycseppet az arcomról.
- Kik? -kérdeztem szipogva.
- Harry, Niall és Liam.-mosolygott.
- Louis nem is bírja a fejem?
- De, de őt a lányok közé szoktuk venni.-mosolygott.
- Ja értem.-picit felnevettem.-Na de most már hagylak aludni, mert pár óra múlva már dolgoznod kell.
- Tényleg! Nincs kedved eljönni velünk a koncertre?
- Hát nem is tudom...Nem akarlak titeket zavarni, meg gondolom, hogy nem sok időd lenne rám...
- Rád mindig van időm.-mosolygott.
- Ez aranyos.-mosolyogtam.-Meg amúgy sem szeretném, hogy a rajongóitok kiszúrják, hogy veletek lógok.
- Csak nem szégyelsz minket? -nevetett.
- Hát.... tudod.... Melegekkel nem szoktam mutatkozni.-viccelődtem.
- Mondták már, hogy szemét vagy? -nevetett.
- Liztől mindig megkapom.-vigyorogtam.
- Nem csodálom.-még mindig nevetett.
- Most miért? Szerintem tök jószívű vagyok.
- Ja, tényleg. Csupán csak a pasidat most buziztad le.
- Csak vicceltem... Tudod, hogy szeretlek.-mosolyogtam.
- Tudom.-ő is mosolygott.-Szóval jössz velünk?
- Megyek. De nem akarok egy autóból kiszállni veletek. Úgy szeretnék viselkedni, mint a többi rajongótok.
- Akkor az lesz, hogy mi előbb kiszállunk, te pedig majd a hátsó bejáratnál.
- Rendben. De a koncert közben a rajongók között leszek...
- Oké, de csak ha megígéred, hogy az első sorban leszel.-mosolygott.
- Oksa.-mosolyogtam.-De miért akarod, hogy az első sorban legyek?
- Mert látni akarlak koncert közben is.
- Most muszáj zavarba hoznod? -kezembe temettem az arcom és ledőltem az ágyra.
- Miért, zavarba hoztalak? -vigyorgott.
- Egy kicsit.-nevettem.
- Pedig azt hittem, hogy téged nem lehet zavarba hozni ilyen szöveggel.-nevetett.
- Attól, hogy nem vagyok az a nagyon csajos csaj, és mert nagy szám van, meg azért, mert próbálom adni a kemény csajt, attól még bírom az ilyen nyáladzós dolgokat, és elég könnyen zavarba tudok jönni... Főleg ha valami jó pasi bókolgat.-mosolyogtam.
- Szóval jó pasi vagyok? -lefeküdt mellém az ágyra, úgy, hogy a könyökével támasztotta magát és felém volt fordulva.
- Aham.-vigyorogtam.
- És miért vagyok ''jó pasi''? -ő is vigyorgott.
- Nem tudom... Nekem tetszik a hajad... a szemeidet egyenesen imádom... mindig képesek elvarázsolni...-mosolyogtam.-imádom a mosolyodat... tetszenek a tetkóid...-itt már kezdtem picit elhalkulni.-...tetszik a felsőtested....-bámultam végig rajta, miközben az alsó ajkamba haraptam.-egyszerűen tetszel.-még mindig bámultam a hasát.
- Na most te hoztál zavarba.-nevetett.-De amúgy te sem panaszkodhatsz.-nézett végig rajtam.-Te is jó csaj vagy.-vigyorgott.
- Igen? -csodálkoztam, mivel én egyáltalán nem vagyok magammal megelégedve.
- Ja-ja.-vigyorgott.
- És én miért vagyok ''jó csaj''? -én is vigyorogtam.
- Hát... Gyönyörű hosszú szőke hajad van... szép nagy zöld szemeid... gyönyörű a mosolyod... az arcod teljesen tökéletes. Aztán az alakodról ne is beszéljünk...-vigyorgott.-Az alakod teljesen kikészít. Egyszerűen tökéletes vagy.-mosolygott, majd megsimogatta az arcom.
- És megint zavarba hoztál.-nevettem.
- Most te hoztad fel a témát.-vigyorgott.
- Amúgy én ma észrevettem valamit, amikor kint voltunk a konyhában.-vigyorogtam.
- Mit? -nézett rám komoly fejjel.
- Mit csináltál, amikor én a poharakkal szenvedtem?
- Nem tudom... Mit csináltam?
- Nem emlékszel?
- Nem.
- Akkor segítek... Álltál a hűtőnél, kezedben a popcorn-os tálakkal.... én NYÚJTÓZKODTAM a poharakért... Így már rémlik? -szinte már nevettem.
- Úúúúúúúú.... persze, hogy emlékszek.-nevetett.
- És mit is bámultál? -vigyorogtam.
- Hát... szóval...-dörzsölte a tarkóját.-Hol a hasadat, hol pedig a.... a fenekedet.-nevetett és elpirult.
- De miért pont a fenekem? -nevettem.
- Azért, mert mint már mondtam jó alakod van, gyönyörű lány vagy, és mert pasiból vagyok.-nevetett ő is.
- Szóval bejön a nagy seggem.... szééééép!
- Egyáltalán nincs nagy segged és még szép, hogy bejön.-vigyorgott.
- Bolond...-nevettem.-Na de tényleg hagylak aludni.
- Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én nagyon nem vagyok álmos.-hanyadt feküdt és a plafont kezdte el bámulni.
- Én sem, de azért jó lenne picit aludni. Reggel nem fogok tudni felkelni.
- Szóval te is olyan vagy mint én.-mosolygott.
- Miért, te milyen vagy?
- Mindig én fekszek le a legkésőbb és én is kelek fel legutoljára.
- Ja, hát igen... Nagyon tudok aludni.-nevettem.
- Én is.-mosolygott.
- És, amúgy...szóval....miért pont én? -kérdeztem egy kis szünet után.
- Mi miért pont te?
- Miért pont én fekszek melletted?
- Mert te vagy az, akit szeretek.-mosolygott.
- De miért? Hiszen több millió visítozó lány szeretne most melletted feküdni. És az elején talán még bunkó is voltam veled.
- Nem voltál bunkó. És azért, mert már az első találkozásunkkor megtetszettél. És benned nem egy lányt láttam, hanem A lányt.
- Ez aranyos tőled.-mosolyogtam.-De amúgy tényleg bunkó voltam....
- Emlékszel, amikor a folyosón találkoztunk?
- Persze.
- Na, akkor egyáltalán nem voltál bunkó és azután sem voltál az, meg most sem vagy az.
- Akkor jó.-mosolyogtam.-Na, de én megpróbálok aludni, ha nem gond.
- Jól van.-mosolygott.
- És szerintem te is tedd azt.-kacsintottam.
- Okés.
- Na jó éjt!
- Neked is szépség.-suttogta, majd gyengéden megcsókolt.
Én elfordultam tőle a másik irányba, addig ő lekapcsolta a lámpát.

- Zayn! -suttogtam.-Alszol már?
- Nem.-válaszolt, de hallottam a hangján, hogy majdnem sikerült neki.
- Lehetne még egy utolsó kérésem?
- Akár több is.
- Szóval...izé...tehát...-picit zavarban voltam.
- Figyelj! Előttem nem kell zavarban lenned. Nem foglak soha kinevetni, akár milyen hülyeséget is kérsz tőlem vagy mondasz.
- Oké... Szóval azt szerettem volna kérdezni, meg kérni, hogy... hozzád... bújhatnék-e? -rák vörös lettem, de szerencsére ő nem látta a sötét végett.
- Én is pont ezt akartam kérni, hogy gyere már picit közelebb, mert így nem jó, hogy 2km van közöttünk.-hallatszott a hangján, hogy mosolyog.
- Akkor ezt vehetem egy igennek?
- Na gyere! -kinyújtotta az egyik kezét én pedig ráfeküdtem a mellhasára.
Ő rárakta a kezét a combom oldalára, majd egyre lejjebb csúszott a keze és a fenekemnél állt meg. Nem meglepő...
- Ömm... Zayn! -szóltam a fiúnak.
- Tessék?
- A kezed, mintha OLYAN helyre tévedt volna.-vigyorogtam.
- Ezer bocs.-nevetett, majd gyorsan elkapta a kezét.
- Engem annyira nem zavart, mivel a tiéd vagyok vagy mi, csak picit meglepődtem.
- Ez esetben...-vissza helyezte kezét oda, ahol ezelőtt volt.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki a nevemen szólít.
- El! Ébredj! Nem sokára indulnunk kell.-mondta a hang.
Lassan kinyitottam a szemem, hogy megnézhessem, hogy ki zaklat hajnalok hajnalán (7:30-kor) és ahogy kinyitottam a szemem, Liamet pillantottam meg.
- Szia Liam! -köszöntem a fiúnak.
- Jó reggelt álomszuszék! -mosolygott.-Gyere le reggelizni! Harry csinált neked tükörtojást.
- Oh, milyen kedves.-mosolyogtam, miközben nyújtózkodtam egyet.
Kicsit meglepődtem, hogy Zayn nem volt mellettem, azon meg még inkább, hogy nem ő ébresztett. Azt hittem, hogy lent lesz valahol, de amikor leértem Liammel a konyhába, őt nem láttam sehol. Hol lehet?
- Jó reggelt fiúk! -köszöntem, miközben beletúrtam a hajamba.
- Jó reggelt! -mondták kórusban.
- Gyere, egyél egy kicsit. Csináltam tükörtojást.-mondta Harry.
- Köszi göndörke.-mosolyogtam és összeborzoltam a haját.
- Szívesen szöszi.-vissza mosolygott rám és ő is összeborzolta az így is kócos hajam.
- Amúgy Zayn merre van? -kérdeztem a négy sráctól.
- Átment hozzátok.-válaszolt Niall.
- Minek?
- Pár holmidért. Ruhák, cipő stb...-Louis.
- Ő kérte, hogy ébresszelek fel.-Liam.
- Hogy ti milyen rendes nyálgépek vagytok.-nevettem.-Kapok reggelit, ami mellesleg isteni finom...-mutattam a villámmal Harryre -...a ruháimat is elhozzák, és végre normálisan ébresztettek.
- Miért, eddig, hogy ébresztettek? -kérdezte Louis.
- Tudod, ha van egy olyan idióta barátnőd, mint Liz, akkor az ébredés nem olyan kellemes.-nevettem.
- De miért? Mit csinál?
- Ugrál az ágyamon, közben megtapos. Rángatja a vállam, amitől kitörik a nyakam. És, amikor még nem bírtalak titeket, akkor benyomta a telefonján valamelyik számotokat, ami nálam felért egy kínzással.
- Na, Niall... Nem lesznek kellemes reggeli ébresztések.-nevetett Harry.
- Azt te csak hiszed.-kacsintott Niall Harryre.
- Amúgy az elég érdekes, hogy kevesebb, mint egy hete még teljes szívedből utáltál minket, most meg már másodjára alszol a házunkban, az egyikőnk -hevesen mutogatott magára.-úgymond megmentett, és már közülünk együtt is vagy valakivel.-mondta Louis, nagy vigyorgás közepette.
Egy pillanatra abbahagytam a rágást, lassan felemeltem a fejem és Louisra néztem.
- Te...most...ezt így hogy? Honnan veszed? -nagyon zavarban voltam.
- Reggel én ébresztettem Zaynt és, ahogy beléptem szobájába, láttam, hogy a mellhasán fekszel és ölel téged.-vigyorgott.-Meg aztán a szobában elmondta, hogy mi van.
- Ilyen nincs.-a kezembe temettem az arcom, mert nem akartam, hogy lássák, ahogy elpirulok.
- Ti most kajak jártok? -nézett rám mosolyogva Harry.
- Hát... igen.-motyogtam félénken.
- És ezt nekem miért nem mondtad? -háborodott fel Niall.
- Ez most olyan Lizes volt.-nevettem.
- Ne tereld a témát! -vigyorgott Louis.-Szóval! Hogy jöttetek össze? Mikor? És hol?
- Ne már srácok!
- Nem fogunk hagyni.-Niall.
- De ne már....-nevettem.-Mikor is kezd a koncert? -próbáltam terelni a témát.
- 11-kor, de ez most nem téma.-Harry.
- Na jó. Harry, köszönöm a reggelit, nagyon finom volt, de én inkább most kimennék cigizni.
- Addig nem mehetsz ki, ameddig el nem mesélsz mindent.-állt elém Niall.
- Ha megengeditek, hogy felmenjek Zayn szobájába a cigis dobozomért, akkor lehet, hogy elmondok mindent.
- Oké. Niall, engedd el.-mondta Liam.
Gyorsan felmentem Zayn szobájába, előkerestem a nadrágomat és a cigis dobozomért kutattam. Miután megtaláltam, lassan és óvatosan leosontam a lépcsőn és kisurrantam az udvarra.
Épp, hogy meggyújtottam a cigimet, Harry és Louis máris a hátam mögött teremtek.
- Na, akkor csicseregj kismadár! -ült le mellém Louis, Harry pedig a hátam mögött állt.
- Zayn mit mondott neked? -néztem Louisra.
- Semmit. Annyit, hogy együtt vagytok.
- Akkor jó, mert én sem mondok többet.-nevettem.
- Azt mondtad, hogy elmondasz mindent, ha kiengedünk cigizni.-szólalt meg Harry.
- Nem. Én azt mondtam, hogy LEHET, hogy mindent elmondok....
- Ez szemétség.-nyavaéygott Louis.
- Ja.-kontrázott Harry.
- Nem kell mindenről tudnotok.-nevettem.
- De, mert Zayn a legjobb haverunk, téged meg már a húgunknak tartunk.-mondta Harry.
- Akkor kérdezzétek Zaynt.
- De ő sem mond semmit.-csapott a combjára Louis.
- Az már nem az én bajom.
- Na, kiszedtetek már belőle valamit? -kérdezte Liam, miközben Niallel felénk tartottak.
- Nem.-Harry.
- És nem is fogtok. -vigyorogtam, majd beleszívtam a cigimbe.

Még piszkáltak egy kicsit, hogy mondjak már el nekik valamit, de én egy szót sem szóltam. Mikor már kezdték feladni, megjelent Zayn is.
- Zayn, segíts! -nevettem.-Ezek olyanok, mint a hiénák. Nem hagynak békén.
- Mit csináltatok már szegénnyel? -jött felénk Zayn.
- Nem mondja el, hogy hogy jöttetek össze.-duzzogott Louis.
- Hát, ha most nem akarja elmondani, akkor nem mondja.-vigyorgott Zayn.
- Ez nem ér! -szólalt meg Niall.
- Na jó! Útközben elmeséljük az egészet. Persze, ha Zayn is akarja.-néztem Zaynre.
- Felőlem.-mosolygott.-De szerintem, most menj öltözködni, mert már csak egy óránk van indulásig.
- Jól van.-álltam fel Louis mellől, majd elindultam.
Mikor Zayn mellé értem, egymásra néztünk és mosolyogtunk, majd amikor elhaladtam mellette, gyengéden a kezem után kapott, megfogta azt és lassan magához húzott. A kezét a csípőmre helyezte én pedig a nyaka köré fontam a kezeimet. Kb 3 másodpercig egymás szemébe néztünk, utána pedig gyengéden megcsókolt. Persze a fiúk elkezdtek mögöttünk cuppogni amitől elnevettük magunkat.
- Ne foglalkozz velük.-nevetett.-Csak simán hülyék.-suttogta.
- Ezt hallottuk Malik! -szólalt meg mögöttünk Harry.
- Örülök neki.-nevetett Zayn.
Ismét megcsókolt és a fiúk megint elkezdtek ökörködni mögöttünk, de most nem foglalkoztunk velük. Csak mi ketten léteztünk abban a pillanatban. Mindent és mindenkit kizártunk, ami/aki körülöttünk volt.
- Szeretlek! -távolodott el tőlem épp annyira, hogy ezt ki tudja mondani.
- Én is téged.-suttogtam, majd még megcsókoltam.
Én egy épp hogy szájra puszira gondoltam, mert már mentem volna öltözni, de Zayn egész másképp gondolta. Heves csókolózásba kezdtünk és a keze egyre lejjebb araszolt, míg a fenekemhez nem ért, én pedig beletúrtam a hajába.
- Haveeeeeer! -szólalt meg Louis.-Ne itt mássz már rá a nődre! Menjetek szobára vagy valami.
- Kapd be Lou! -nevetett Zayn.
Én nem nagyon mertem ránézni a fiúkra, mert tudtam, hogy vérvörös vagyok, úgyhogy inkább Zayn pulcsijába fúrtam az arcom.
- El! Csak nem zavarban vagy? -szólalt meg mögöttem Harry, és hallottam a hangján, hogy nagyon vigyorog.
- Nem.-mondtam halkan.
- Nézz csak ide! -szorosan mögém állt Louis és az arcomat próbálta fürkészni, de én elfordultam a másik irányba.
- Hagyjál! -nevettem.
- Zavarban van a kis szerelmes.-gúnyolódott velem Harry.
- Ezért még kinyírlak téged is és Louist is.
- Hagyjátok már szegényeket! -nevetett Liam.-Nem látjátok, hogy milyen kellemetlenül érzik magukat?
- Én nem, csak El.-szólalt meg Zayn.
- Köszi szépen.-néztem fel Zaynre.
- Bocs.-nevetett, majd megcsókolt.
- Na jól van. Inkább megyek öltözni, mielőtt beszólnátok még valamit.
- A cuccaid az ágyamon vannak. Hannah szedte össze őket, úgyhogy ne engem hibáztass, ha nem jók.-nevetett Zayn.
- Oké.-mosolyogtam, majd elindultam befelé.
- Zayn! Miért nem mész neki segíteni? -szólalt meg Harry.
- Hidd el, hogy mennék.
Hátra néztem és Zayn arcán egy nagyon kanos vigyort láttam, miközben végignézett rajtam. Én nem szóltam semmit, csak vigyorogtam és ráztam a fejem.
Mikor felértem a szobába tényleg úgy volt minden, ahogy azt Zayn mondta. Összesen 3 táska volt az ágyra rakva. Az egyikben ruhák, a másikban cipők, a harmadikban pedig a sminkcuccaim, a hajvasalóm, fésűm és fogkefém voltak.
Három szett volt a ''ruhás'' táskában: egy színes, csíkos szoknya fehér pántos felsővel, egy fekete farmer fehér pólóval, amire flitterekkel az volt írva, hogy ,,I Love Music!'' és a betűk mögött egy angol zászló volt (mellesleg ez a kedvenc felsőm). A harmadik ruhadarab a lila miniruhám volt, ami akkor volt rajtam, amikor bulizni voltunk a fiúkkal. Természetesen a farmer + póló szett mellett döntöttem. Megnéztem, hogy Hannah milyen cipőket tett be... Volt a táskában egy saru, egy rózsaszín Converse és az a magassarkú, ami szintén a bulin volt rajtam. (Amúgy nem értem, hogy minek tette be a miniruhát meg a magassarkút... Tudhatná, hogy úgy sem fogom felvenni.) Egyértelmű, hogy a Converse mellett döntöttem.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem. A pólóm épp félig volt rajtam, amikor is Zayn benyitott a szobába.
- Uh, bocsi. Sajnálom...-picit zavarban volt.-Bár, ha jobban belegondolok egyáltalán nem sajnálom.-vigyorgott, miközben szemét végigsimította rajtam.
- Hülye vagy.-nevettem.
Elindultam a nadrágom felé és mikor ezt Zayn is meglátta, hogy hova igyekszek, elkezdett szaladni a ruhához és sikerült neki elkapnia.
- Add vissza! -csípőre tettem a kezem.
- Vedd el, ha tudod.-vigyorgott.
- Add vissza! -ismételtem meg a mondatot, majd elindultam felé.
- Ha elveszed, a tiéd.
- Most jól esik szemétkedni velem? -kérdeztem, miközben a nadrágom felé kaptam, de ő a hátamőgé rántotta azt.
- Nagyon.-vigyorgott.
- Légy szíves add már vissza, mert nem leszek kész időben és miattam fogtok elkésni.
- Vissza adom, ha én adhatom fel rád.
- Nem.-nevettem.
- Akkor ez már be van nyelve.-vigyorgott.
- Zayn...!
- El?! -szórakozott velem.
- Na jó! Azt megengedem, hogy te gombold be. Így már oké?
- Én gombolom be és én húzom fel a slicced.
- Oké, csak haladjunk.-nevettem.
Át adta a nadrágot, én gyorsan felvettem azt, majd Zaynre néztem.
- Na gyere! -vigyorogtam.
- A-a. Ez így nem lesz jó.-mosolygott.
- Akkor?
- Feküdj le! -huncutul kezdett mosolyogni.
- Oooooké....-nem értettem, hogy miért kellett lefeküdnöm az ágyra, de benne voltam.
Ahogy lefeküdtem, ő lassan rám mászott és elkezdtünk csókolózni, majd egyre lejjebb ment. Mikor a hasamnál járt felnézett rám és elmosolyodott, majd ismét visszatért a számhoz, begombolta a nadrágom és felhúzta a cipzárom, majd csak vigyorgott.
- Most mit vigyorogsz? -kérdeztem picit nevetve.
- Semmit, csak ezt a normál emberek nem így szokták csinálni.-nevetett.
- Ezt most nem értem.
- Ugye én most begomboltam és felhúztam a slicced...
- Aha... és?
- És ennek az ellenkezőjét szokták csinálni a szerelmesek.-vigyorgott.
- Majd egyszer mi is úgy csináljuk.-súgtam a fülébe.
- Már alig várom.-mosolygott.-Na és te min mosolyogsz ennyire?
- Éééééén? Semmin.-nevettem.
- Aha, persze.-vigyorgott.-Csak nem jól csináltam dolgokat?
- Háttttt őőőőőő.....valami olyasmi.-vigyorogtam.
- Na majd még kapsz ilyen dolgokból.-kacsintott.
- Szerelmesek! Van még 20 percetek, hogy elkészüljetek.-jött be a szobába Louis.
- Haver! Neked mindig meg kell zavarnod valamit? -nevetett Zayn.
- Haver! Neked mindig kangörcseid vannak, hogy szegény Elenán csüngsz? -mutatott rám Louis.
- Csak szerelmes vagyok te nagyon majom! -nevetett Zayn, miközben Louishoz vágott egy párnát.
- Inkább kanos vagy, nem szerelmes.-nevetett Louis.
- Mennyire hülye vagy Louis.-nevettem.
- Kössz.-nevetett.-Én is szeretlek.
- Jól van na. Tudod, hogy téged is imádlak.
- Tudom.-mosolygott.-Na, de siessetek, mert Paul már itt van. Meg még valakik, akik téged keresnek Zayn.-mosolygott Zaynre a srác.
- Kik? -kérdezte Zayn.
- Nem tudom.  Nem ismerem őket.-vigyorgott.
- Hazudsz.-mosolygott Zayn.
- Nem hazudok! -nevetett Lou.
- Na jó! Lemegyek, megnézem, hogy kik keresnek. Te addig még készülődj csak.-nézett rám Zayn.
- Rendben. De ha gondolod, akkor majd felnézhetnél még. Persze, csak ha nem valami fontos személyek.-mosolyogtam.
- Oké.-mosolygott ő is.-Szeretlek! -súgta a fülembe és megcsókolt.
- Én is téged! -még én is megcsókoltam, aztán lemászott rólam és kiment a szobából, Louis pedig bent maradt velem.

- Amúgy kik jöttek Zaynhez? -kérdeztem, miközben vasaltam a hajam.
- Négy lány meg egy pasi.-válaszolt.
- Négy lány???
- Aha.
- Kik?
- Nem tudom. Tényleg nem ismerem őket.
- És... szép lányok?
- Hát nem csúnyák...-vigyorgott.-De miért? Féltékeny vagy?
- Ki? Én? Dehogy!!!
De nem ez volt az igazság. Nagyon is féltékeny voltam, hiszen rajtam kívül még rengeteg olyan lány van, akit Zayn megkaphat, olyanok, akik még szépek is. Félek, hogy elfogom őt veszíteni, mert nem leszek neki elég jó. De az biztos, hogy én abba belehalnék.

- Most mit csinálsz? -kérdeztem Louistól.
- Eleanorral sms-ezek.
- Ő a barátnőd, igaz?
- Igen.-mosolygott.
- És jól meg vagytok?
- Igen, csak sajnos nem láthatom minden nap, mert ő is sokat dolgozik meg én is.
- Ő mivel foglalkozik?
- Modell.-mosolygott és büszkeséget láttam az arcán.
- Akkor biztos, hogy nagyon szép lány.-mosolyogtam.
- Az biztos. A legszebb teremtés, akit valaha láttam.
- Hm..aranyos, hogy így gondolsz rá. Szerencsés lány.
- Köszönöm.-mosolygott.-De amúgy te is az vagy.
- Mert hogy? Rólam nem beszél így senki.-picit elszomorodtam.
- Dehogynem! Tudod, hogy Zayn hányszor beszél csak rólad? Már akkor is rólad beszélt, amikor legelőször találkozott veled.
- Tényleg?
- Persze. Amikor bejött az öltözőbe elkezdi ,,Gyerekek! Találkoztam egy gyönyörű lánnyal... Asszem' szerelmes lettem.'' stb... Meg mindig csak rólad áradozik, ha nem vagy vele. Elena így.... Elena úgy... Olyan, mint egy szerelmes kis csaj.-nevetett.
- Ez most komoly? -örömömben a szám elé kaptam a kezem.
- Ilyennel sosem viccelnék.-mosolygott.-És tudom, hogy nagyon szeret téged.
- Istenem! Lou! El sem tudod képzelni, hogy most mit érzek.-nagyon mosolyogtam... szinte már nevettem.
- Látom te is szereted őt.-mosolygott Lou.
- Nagyon. Nem tudom, hogy mit csinálnék, ha őt is elveszíteném.
- De nem fogod.
- Remélem.

Miután megcsináltam a hajam, elkezdtem sminkelni Louis pedig lement szólni Paulnak, hogy mindjárt indulhatunk.
Miközben sminkeltem bejött Zayn is a szobába.
- Kész vagy? -kérdezte.
Én nem szóltam semmit, csak odarohantam hozzá, hosszan megcsókoltam, majd szorosan megöleltem.
- Ezt most miért kaptam? -mosolygott.
- Szeretlek! -mondtam ki azt a szót, amit elég nehezen szoktam kimondani, de most könnyen ment és talán pár örömkönny is végig gördült az arcomon.
- Én is téged.-mondta.-De most mivel érdemeltem ki ezt a nagy ölelést és ezt az isteni csókot, amit kaptam?
- Louis szólt pár jó szót az érdekedben.-mosolyogtam.
- Miért, eddig bajban voltam?
- Nem, csak...mindegy. Hülyeség az egész.
- Mert?
- Mert picit féltékeny lettem.
- Féltékeny? Mire? Kire? -mosolygott.
- Louis azt mondta, hogy 4 lány keres téged és hogy nem tartoznak a csúnyák közé.
- Bolond ez a Louis.-nevetett.-Tényleg nem csúnyák, de rájuk másképp nézek, nem úgy mint rád.
- Rám hogy nézel? Mit látsz bennem?
- Hogy mit látok benned....? A jövőmet. A feleségemet. A gyerekeim anyját. Az unokáim nagyanyját.... Egyszerűen mindent.-mosolygott, miközben mélyen a szemembe nézett.
Annyira jól esett az amit mondott, hogy elkezdtem könnyezni.
- Gyere ide.-ismét megölelt.-Olyan furcsa lány vagy.... De JÓ értelemben.
- Mert? -kérdeztem, miközben az arcomat törölgettem.
- Kívül a kemény csajt mutatod, akit nem érdekel senki és semmi, belül pedig egy érzékeny lány lakozik, aki vicces, nagyszájú, folyton pörög, de szeretni való,akit akár egy szóval is padlóra lehet küldeni, de képes onnan felállni és folytatja tovább az életét... Aztán még lakozik benned egy vadmacska is, aki már alig várja, hogy kitörhessen.-mosolygott.
- És te melyik lányt szereted ezek közül?
- Mindet. Bár a vadmacskával még nem találkoztam, pedig meg szeretném őt is ismerni...-vigyorgott.
- Majd kis idő múlva talán őt is megismerheted.-mosolyogtam.
- Már alig várom.-mosolygott és megcsókolt.
- És, amúgy kik kerestek?
- Ha lejössz, akkor bemutatlak nekik.
- Rendben, csak még megcsinálom a szemem. Megvársz?
- Persze.
- Oké.-gyorsan feltettem még egy kis szempillaspirált, majd Zaynhez fordultam.-Kész vagyok.
- Akkor gyerünk! -megfogta a kezem, majd elindultunk le a lépcsőn.
Mikor Zayn bevezetett a nappaliba, picit meglepődtem. Láttam egy középkorú nőt és egy férfit, plusz még 3 lányt, akik kb velem egykorúak lehettek.
- Anyu, Apu, lányok! Beszeretném mutatni nektek a barátnőmet Elenát.-húzott maga mellé Zayn.
Ez most komoly? Tényleg a családjának mutatott be????? Én meg itt állok kopott farmerben, pólóban meg tornacipőben... Ha tudtam volna, hogy a családja van itt, akkor átöltöztem volna.
-El! Ők a szüleim és a tesóim.
- Jó napot Mr. és Mrs. Malik! Sziasztok lányok! -köszöntem az 5 főnek.
- Oh, kicsikém! Nyugodtan tegezz. Hívj csak Patriciának.-ölelt meg mosolyogva Zayn édesanyja.
- Engem pedig csak Yasernek.-mosolygott Zayn apukája és ő is megölelt.
- Rendben. Nos, akkor sziasztok! -mosolyogtam.-Az én nevem Elena Johnson.
- Üdvözlünk a Malik családban.-mosolygott Yaeser.
- Köszönöm szépen! -mosolyogtam én is.
Még csak pár órája mondhatom magam Zayn barátnőjének, és még csak most találkoztam a családjával, de már engem is befogadtak.... Annyira kedvesek...
- Ja igen! -szólalt meg Zayn.-Ők itt a tesóim.
- Sziasztok! -intettem a 3 lánynak.
- Szia! -köszöntek kórusban.
- Örülök, hogy megismerhetlek. Az én nevem Doniya.-mosolygott Zayn húga.
- Szia! Én is örülök.
- Az én nevem Waliya. Én is örülök.-mosolygott ő is.
- Szia! Én is örülök.
- Én is olyan szép leszek, ha nagy leszek, mint amilyen te is vagy? -kérdezte a legkisebbik.
- Te biztosan Safaa vagy.-guggoltam le a csöppség elé.
- Igen.-válaszolt.
- Nem. Te nálam sokkal szebb leszel, mert már most is az vagy.-mosolyogtam és nyomtam egy puszit az arcára.
- Köszönöm.-nagy vigyorra görbítette száját és szorosan átkarolta a nyakam.-Zayn!-fordult a bátyjához.
- Igen?
- Én már most megkedveltem Elenát, úgyhogy örökre csak őt szeresd! -futott a bátyjához és átkarolta a derekát, mivel csak odáig ért neki.
- Tudod mit...-felemelte a kislányt.-Megígérem, hogy örökre csak őt fogom szeretni.-mondta Safaanak, de közben engem nézett mosolyogva.
- Akkor jó.-ölelte meg Zaynt, majd Zayn adott egy puszit az arcára.
- Srácok! Indulnunk kell.-jött be Paul a nappaliba.
- Oké.-mondták a fiúk.
- Ti is jöttök, ugye? -nézett Zayn Patriciáékra.
- Persze.-válaszolt a nő.
- Oké. Akkor ti a másik kisbuszban lesztek, mi pedig Paullal megyünk.-Zayn.
- Rendben.-bólintott Yaser.
- El, te kivel szeretnél jönni? -nézett rám Zayn.
- Nekem mind egy. Anyukádékkal is elleszek.-mosolyogtam barátomra.
- Menj csak a fiúkkal.-mosolygott Patricia.-Majd találkozunk a koncerten.
- Rendben.
Gyorsan beültünk a kisbuszokba és már indultunk is a koncert helyszínére.
Szinte még el sem indultunk, de Louis máris elkezdett kérdezősködni.
- Na, meséljetek! -nézett rám és Zaynre.-Mikortól vagytok együtt?
- 7 órája kb.-nevettem.
- Komolyan éjjel jöttetek össze? -csodálkozott Niall.
- Aham.-mosolyogtam.
- De hogy? -kérdezte Liam.
- Az egész úgy volt, hogy tegnap délután átmentünk Elékhez filmezni...-kezdte Zayn.-Aztán 2 film közt elmondtam neki, hogy szeretem. Ő is elmondta, hogy mit érez irántam, de azt beszéltük meg, hogy majd a randink után elválik, hogy mi lesz.-óvatosan rátette kezét a combomra.-De aztán nem sikerült a randi, mivel próbára kellett mennünk...
- Igen.. Aztán ugye találkoztunk a parkban, haza vitt hozzátok, beszélgettünk, aztán egyszer megcsókolt én meg hagytam.-mosolyogtam Zaynre.
- Hát haver.... Gratulálok! -mondta Harry.-végre találtál egy olyan lányt, akivel összeilletek.
- Az biztos.-mosolygott rám Zayn és megcsókolt.

Pár percig még mi voltunk a téma, majd már mindenki beszélgetett mindenkivel.
- Úgy látom, hogy jól kijössz a családommal.-mosolygott rám Zayn.
- Igen. Nagyon aranyosak és kedvesek.-mosolyogtam én is.
- Safaa egyenesen rajong érted.
- Imádom a kis csajt. Annyira édes.
- Az bizony.
- Amúgy mondták már, hogy iszonyat aranyos vagy, amikor egy kisgyereket tartasz a karodban? -súgtam a fülébe, hogy csak ő hallja.
- És neked, hogy jó anya lenne belőled? -súgta ő is.
Erre nem mondtam semmit, csak gyengéden megcsókoltam.
- Na fiatalok! Megérkeztünk.-szólt hátra Paul.
- De itt nincs senki.-csodálkoztam.
- Mert ez a hátsó bejárat. Zayn kérte, hogy itt parkoljak, mert te nem akarsz a rajongók előtt mutatkozni.-mosolygott.
- Oh, milyen aranyosak vagytok.-mosolyogtam.
Először Liam szállt ki, majd Louis, én, Zayn, Harry és Niall. Épp, hogy kiszállt Niall a járműből, máris megpillantottuk mögöttünk a másik kisbuszt.
Ahogy Safaa kiszállt a kocsiból, máris rohant Zayn felé.
- Na mi van húgi? -nézett Zayn Safaara.
- Vegyél fel! -nyújtotta kezét az ég felé.
- Oké főnök! -vigyázba vágta magát Zayn, viccesen tisztelgett egyet, majd felkapta a kislányt.
Annyira aranyos Zayntől, hogy így kimutatja a szeretetét a családja iránt... Ritka az ilyen ember.
Amikor meglátom Zayn karjaiban a kis Safaat, valahogy mindig elgyengülök. Nem is tudom, hogy milyen érzések kavarognak bennem olyankor... Mintha az ő kislányát látnám a kezében...
- Na gyerünk fiúk-lányok! -szólat Paul.-Vár a meló.
- Oké.-mondtuk kórusban.
- Amúgy miért jöttünk 9-re, amikor 11-kor kezd a koncert? -kérdeztem, miközben beléptünk az ajtón.
- Mert még tartunk egy utolsó próbát, aztán meg még öltözködés... fodrász... stb.-válaszolt Liam.
- Ja, értem.

Zany letette Safaat, nyomott egy puszit az arcára, aztán elém lépett, nem szólt semmit csak megcsókolt, majd a töbiekkel a színpad mögé mentek. Patriciáékkal a színpad előtt álltunk meg és vártuk a fiúkat.
Miközben álltunk és vártunk, rengeteg embert láttunk elhaladni a színpadon, de a fiúk még nem voltak sehol.
- És, hogy ismerted meg Zaynt? -kérdezte Patricia.
- Még csak pár napja ismerjük egymást... Húgomnak volt a szülinapja és vettünk neki One Direction koncertjegyet, mivel imádja a srácokat. Úgy volt, hogy bátyján Taylor fogja elkísérni, mert én nem szerettem őket. Egyenesen utáltam őket.-nevettem.-Aztán a koncert előtt összefutottam Zaynnel a folyosón. Nem ismertem fel, hogy ő a banda tagja. Ismerős volt, de nem tudtam, hogy honnan. Mivel majdnem nekem jött, ezért összeakadt a tekintetünk. Észrevettem, hogy milyen gyönyörű szép barna szemei vannak... Elég helyesnek is tartottam... Aztán a koncert után találkoztunk a fiúkkal, mert V.I.P. jegyeink voltak. Beszélgettünk velük stb, aztán nagy nehezen elrángattak minket bulizni és Zaynnel elég jól éreztem magam. Végig csak vele táncoltam, aztán elmentünk sétálni, mert már nem volt kedvünk táncolni és tök jókat beszélgettünk. Aztán mikor visszamentünk a többiek közölték, hogy náluk alszunk...
- Alszotok? -szakított félbe Patricia.
- Igen. Húgom Hannah, barátnőm Liz, és én.
- Ja értem.-mosolygott.
Mikor már ott tartottunk, hogy megyünk aludni, választanom kellett, hogy kivel aludjak. Mivel Hannah Harryvel aludt (ugyanis ők már akkor együtt voltak), Liz Niallt  választotta, mert neki meg ő tetszik, Liam és Louis meg ugye már foglaltak, így nem akartam velük aludni, mert mi van, ha a barátnőjeik ezt megtudják és rosszul veszik le a dolgokat, így Zaynt választottam.
- És akkor szerettetek egymásba...-mosolygott.
- Igazából engem már a bulin megmozgatott.
- És mikor mondtátok ki, hogy mit éreztek egymás iránt?
- Tegnap délután nálunk. De nem akkor jöttünk össze, mert én inkább megakartam várni a randink végét, hogy milyen lesz, csak közbe jött nekik egy próba, így le kellett mondania és úgy döntöttünk, hogy áttesszük mára.
- De ha ma van a randitok, akkor hogy vagytok együtt? -szólt közbe Doniya.
- Kezdődött azzal, hogy hazakísértem Lizt. Hazafelé menet még kinéztem a parkba, ahol találkoztam a volt barátommal Adammel....-ismét lepergett előttem az egész sztori és gombóc keletkezett a torkomban. (...)
- De ugye veled minden rendben? -kérdezte Patricia.
- Igen. Hála Louisnak.
- És aztán mi történt? -kérdezte Whaliya.
- Aztán elmentünk hozzájuk, mivel nem akartam hazamenni. Nem akartam elmondani Tayloréknak, hogy mi van. Felmentünk a szobájába, beszélgettünk, majd úgy döntöttünk, hogy alszunk, de nem tudtunk. Vagyis én nem. Elkezdtünk megint beszélgetni és egyre inkább éreztem azt, hogy ő is komolyan gondolja, úgyhogy belementem...-mosolyogtam.-Engedtem, hogy megcsókoljon.
- Akkor ma éjjel jöttetek össze? -vigyorgott Doniya.
- Igen. Olyan 3 körül.-nevettem.
- És a szüleid mit szóltak hozzá? -mosolygott Patricia.-Vagy ők még nem tudják?
- Hát... Sajnos nekem nincsenek szüleim...-szomorodtam el.-Vagyis vannak, csak nem itt.
- Ezt hogy érted?
- 2 éve nincsenek köztünk.-hajtottam le a fejem.
- Úristen! -suttogta Patricia.-Ne haragudj, hogy szóba hoztam őket. Nem tudtam....
- Semmi gond.-próbáltam mosolyogni.
- Most, akkor hol van anyukád és apukád? -kérdezte Safaa.
- Tudod...-karjaimba vettem.-Ők már az angyalokkal vannak.
- Igen?
- Ühüm. Bizony.
- És ott jó nekik?
- Biztos vagyok benne.-mosolyogtam.
- De ugye tudod, hogy hozzánk bármikor jöhetsz te is és a testvéreid is?! -mondta Yaeser.
- Igen. Bármikor. -bólogattak a többiek.
- Amiben tudunk, segítünk, ha kell.-Patricia.
- Köszönjük.-mosolyogtam.
- És, amúgy tesóid hány évesek? -Doniya.
- Hannah 16, Taylor 20.
- És te? -Patricia.
- Én 18.-mosolyogtam.
- Szép kor...-mosolygott Yaser.
- Az...-nevettem.
- Hali emberek! -jött oda hozzánk Liam és Zayn.
- Nem kéne már próbálnotok? -Patricia.
- Még van 10 percünk.-Liam.
- Remélem kibeszéltetek.-karolta át a derekam Zayn.
- Még szép.-nevettem, majd megcsókoltam.
- Gyerekek! -szólalt meg Liam.-Így komolyan úgy néztek ki, mint egy házaspár.
- Mert? -kérdeztem.
- Ahogy ott tartod a kezedben Safaat olyan, mintha a kislányod lenne, meg ahogy az előbb megcsókolt Zayn....-mosolygott a srác.
- Hát... lesz még ilyen, csak akkor már nem Safaa lesz a kezében.-mosolygott Zayn.
- Úgy legyen fiam! -Yaser.
- Na de én most tartok egy gyors cigiszünetet.-mondta Zayn.-Neked nem kell? -nézett rám.
- De, kellene.-válaszoltam.
- Te is dohányzol? -csodálkozott Patricia.
- Igen.-bólogattam.
- Addig jössz hozzám Safaa? -kérdezte Laim.
- Megyek.-válaszolt a kislány.
Átadtam Liamnek Zayn húgát, majd Zaynnel kerestünk egy helyet, ahol nyugodtan tudunk cigizni. Úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a tetőre, mert ott a ,,legbiztonságosabb''. Ott senki sem láthat meg minket.
- Gondolom anyuék mindenről kifaggattak.-nevetett, miközben meggyújtotta a cigiét.
- Igazából nem.-én is rágyújtottam.-Csak azt kérdezték, hogy hogy találtunk egymásra, én meg elmeséltem az egész sztorit.-mosolyogtam.
Pár percig csak csendben néztük a tájat és csak cigiztünk.
Én a tető pereméhez álltam, Zayn pedig mögém és hátulról szorosan átölelt. Elég sokáig így voltunk, de aztán már mennünk kellett, mert kezdődött a próba.

*

- Hellóóóóóóóóóóó, kedves Directionerek!!!!!! -kiabálta Lou, miközben felszaladtak a színpadra.
Persze mindenki elkezdett sikoltozni, volt, aki sírt is örömében, én meg csak álltam az első sorban és mosolyogtam az 5 fiúra. Persze ők nem figyeltek rám.... Vagyis volt, amikor felém pillantottak, főleg Zayn.

Elénekeltek 2 számot, majd a második és harmadik szám között tartottak egy szusszanásnyi időt, hogy tudjanak picit beszélgetni a fanokkal is.
- Ki volt már szerelmes? -tette fel a kérdést Zayn, mire rengetegen felnyújtották a kezüket és sikítottak.- Hát, akkor most megosztok veletek valamit srácok.-mosolygott és egy pillanatra rám nézett.-Nos, srácok.... Van egy lány... már párnapja kiszúrtam magamnak...-néhányszor meg kellett állnia, mert annyira sikítoztak a lányok.-Szerencsére ő is hasonló érzéseket táplál irántam, mint én ő iránta.... Mondhatni, hogy rám talált a szerelem.-mosolygott és ismét lepillantott rám.-Az az érdekes, hogy egy koncertünkön ismertük meg egymást, de úgy, hogy ő nem volt a rajongónk.... Az a bizonyos lány most is itt van köztetek.-mutatott körbe.-És a következő dalt neki küldeném.-mosolygott.-Szeretlek! -mondta a mikrofonba, miközben elindult a dal.
Liam kezdte a szöveget... Pár másodperc múlva felismertem a dalt is. A What Makes You Beautiful-t énekelték.
Most ez komoly? Komolyan nekem énekel? Ez tuti, hogy csak egy álom!!!
Rengetegszer rámnézett Zayn. Szinte a dal végéig csak engem nézett, de persze párszor elemelte rólam a tekintetét, hogy ne legyen olyan feltűnő, de amikor az ő szólója jött, csak is engem nézett. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Legszívesebben felrohantam volna a színpadra és megcsókoltam volna, de ehelyett csak mosolyogtam rá. Mellettem állt egy lány, aki kiszúrta, hogy Zayn nekem énekel és így szólt:
- Csak nem te vagy Zayn barátnője? -mosolygott.
Na, most mit csináljak? Mondjam el az igazat, vagy hazudjak?.. Inkább hazudok most az egyszer.
- Nem.-válaszoltam.
- Pedig csak téged néz.
- Dehogyis! Nem csak engem néz.
- De-de.-kacsintott az ismeretlen lány.
- Biztos azért, mert az első sorban vagyok. Meg amúgy téged is nézhet....-mosolyogtam.
- Nem én vagyok a barátnője.-vigyorgott.
- Jó, mert én sem.-nevettem.
- Kár! Pedig szerencsés a lány...
- Az biztos!

Miután elénekelték az összes dalukat, jött egy rövid autógramm és közöskép osztás. Úgy döntöttem, hogy én is megyek. Tudom, tök fölösleges, de kíváncsi leszek a rakciújukra.
Mikor rámkerült a sor, először természetesen Zaynhez mentem. Nem nézett fel, csak ennyit kérdezett:
- Kinek lesz?
- Elena Johnsonnak.-mosolyogtam.
Ahogy kimondtam azt, hogy Elena, Zayn elkezdett mosolyogni, majd felnézett rám.
- Szép neved van, mondták már? -vigyorgott.
- Barátom szerint is.-én is vigyorogtam.
- Szerencsés pasi.
- Inkább én vagyok a szerencsés.
- És mióta vagytok együtt? -mosolygott.
- Pár órája.-nevettem.
Erre nem szólt semmit, csak vigyorgott, majd aláírta az autógramm kártyájukat.
- Kép is lesz? -kérdezte vigyorogva.
- Naná.-mosolyogtam.
- Szereted a barátodat? -kérdezte, miközben én odaadtam Paulnak a gépet, hogy fényképezzen le minket.
- Mindennél jobban.-mosolyogtam.
- Én is szeretlek.-súgta a fülembe, hogy ne hallja senki sem, csak is én.
- Na, fiatalok! CSÍÍÍÍÍÍÍZ!!! -mondta Paul, majd kattintott a géppel.
- Köszönöm.-vigyorogtam Paulra, majd még gyorsan Zaynhez fordultam.-Adhatok egy puszit az arcodra? -kérdeztem.
- Persze.-mosolygott
Adtam neki egy puszit, majd mentem a többiekhez. Mind az öt srácnál ugyan az volt: aláírás, fénykép, puszi. Na meg rengeteg vigyorgás.
Miután végeztem a srácokkal, még visszamentem Paulhoz.
- Szia Paul! -köszöntem a férfinak.
- Szia kiscsaj!
- Nem tudod, hogy Patriciáék merre vannak?
- De. A színpad mögött vannak.
- És engem oda beengednek?
- Biztos vagyok benne, mivel a srácokkal vagy. De, ha mégsem, akkor itt egy V.I.P. kártya.-nyomta a kezembe az említett tárgyat.
- Köszönöm. Akkor mentem is. Szia!
- Szia!

Szerencsére nem kérték a kártyát, úgyhogy gond nélkül bejutottam a színfalak mögé.
- Szia Patricia! -köszöntem Zayn anyukájának.
- Szia! -köszönt vissza?
- Többiek? -néztem körbe.
- Safaa nyűglődni kezdett, úgyhogy Yaser haza vitte, Whaliya és Doniya pedig mentek velük.
- Ja, értem. Kár pedig.
- Majd én is megyek utánnuk, csak még el szeretnék köszönni Zayntől.
- Gondolom nehéz...
- Mármint mi?
- Ez az egész. Nem láthatod minden nap a fiadat.... mindig távol van tőletek....
- Hát nem. Nagyon hiányzik.