Másnap reggel arra ébredtem, hogy Liz rángatja a vállam, hogy keljek már fel.
- Ha nem hagyod abba esküszöm, hogy kiváglak az ablakon.-mondtam csukott szemmel.
- Akkor nyisd már ki a csipádat!
- Hagyjál! -fejemre húztam a takarót.
- Azt akarod, hogy felhívjam Zaynt és lemondjam a randitokat?
Erre a mondatára rögtön levágtam magamról a takarómat és hirtelen felültem.
- Ezek szerint nem álmodtam?
- Mit?
- Hát hogy Zayn elhívott randira...
- Nagyon nem.-nevetett Liz.
- Úristeeeeeeeeeen!!! -borultam barátnőm nyakába.
- Veled meg mi van? Csak nem szerelmes vagy?
- Hát.... nem tudom.... Nagyon úgy néz ki.-éreztem, hogy az összes vér az arcomba szökik.
- És még rossz buzik, igaz?! -nevetett.
- Oké, igazad volt. Tényleg aranyosak és jól is néznek ki.... Főleg Zayn.
- Ezt sem gondoltam volna rólad.
- Tévedtem na.
- Jól van.-mosolygott.-Na, de most menj, öltözz fel, aztán menj reggelizni.
Így is tettem. Kikaptam a szekrényemből egy fekete, buggyos térdnadrágot meg egy sárga újatlan topp szerűséget majd felvettem azokat. Gyorsan megfésülködtem, tettem fel egy kevés alapozót, és elindultunk Lizzel a konyhába.
Mikor leértünk, találtam egy cetlit a hűtőn.
Elmentem a haverokkal. Nem tudom, hogy mikor jövök. Hannah Herryvel van, majd ő is jön valamikor. Kaja a hűtőben. -Taylor

- Úgy látszik, hogy csak mi vagyunk itthon.-fordultam Lizhez.-Mit szeretnél csinálni?
- Először is együnk, mert éhen halok.-válaszolt.
- Ezért jössz ki olyan jól Niallel.-nevettem.-Na és utána?
- Utána megnézhetnénk egy filmet, utána meg segítek készülődni, ha gondolod.
- Oké. Benne vagyok.

Megettük a kajákat, amiket készítettünk magunknak, aztán pedig felmentünk a szobámba valami jó filmet keresni.
- Mit szeretnél nézni? -kérdeztem.
- Valami horrort. De vígjáték is jó lesz.
- Akkor nézzünk meg két filmet. Egy horrort meg egy vígjátékot.-adtam az ötletet.
- Okés.
- Akkor te keress valami vígjátékot, én meg nézek valami horrort.
- Meglesz.
A kezébe vett egy DVD tokot, amiben rengeteg film volt. Én is felkaptam egy ugyanolyan tokot, és elkezdtem keresni valami filmet.
Ahogy kerestem a filmet, Liz felkiáltott.
- Eeeel! -ugrott fel az ágyról, kezében egy lemezzel.
- Ennek Jackass szaga van.-vigyorogtam.
Tudni kell Lizről, hogy imádja Steve-O-t és a Jackass-t.
- Ugye megnézzük a Jackass-t? -nézett rám kiskutya szemekkel.
- Szeretnéd? -mosolyogtam.
- Nagyon!!!!
- Nem is tudom....-persze benne voltam, mert én is bírom őket.
- Naaaaaaaa.....! Te is szereted őket. Meg Knoxville és Steve-O is benne vannak.-kacsintott.
- Oké.... legyen.-mosolyogtam.
Amúgy igen... Nagyon bírom Knoxville-t, mert hát szerintem elég jó pasi...
- Te találtál valamit? -kérdezte.
- Hát... Nem igazán... Az a baj, hogy már minden filmet láttunk, és már kezdenek picit unalmasakká válni.
- Akkor csak a Jackass marad?
- Szerintem igen.
- Oké. Akkor te csinálj popcorn-t, én pedig megcsinálom a helyeket a nappaliban.

Le mentem a konyhába popcorn-t keresni, de nem találtam egy szemet sem.
- Liz! -kiabáltam a konyhából a nappaliba.
- Na?!
- Nincs itthon popcorn.
- De popcorn nélkül nem jó filmet nézni.-nyavalygott.
- Nyugi! Leszaladok a boltba és hozok popcorn-t.
- De akkor nem fogjuk tudni rendesen megnézni a filmet, mert még a randira is készülni kell.
- Ha kocsival megyek, akkor kevesebb, mint 15 perc alatt megjárom a boltot.
- Na akkor siess! -utasított.
- Csak kérdés, hogy Taylor elvitte-e a kocsit....
- Remélem, hogy nem.
- Gyorsan megnézem.
Kiszaladtam a garázsba és amilyen szerencsém van, persze hogy vitte magával a kocsit.
- Hát ezt buktuk, mert Tay elvitte.-fintorogtam.
- Bakker!
- De tudod mit?! Akkor is elmegyek. 20 perc és itthon vagyok. Addig te készíts elő mindent.
- Jó, de siess!
- Sietek.-mondtam, majd kiléptem az ajtón és elindultam a boltba. Még szerencse, hogy nincs messze.....

*

Mikor beléptem a boltba, gyorsan felkaptam egy kosarat és elindultam a popcorn-ok felé.
Mikor a popcorn-ok helyére értem nem a megfelelő ételt találtam meg, hanem macskakaját (?!). Kicsit méreges lettem..
- Mi a franc? Már csak ez hiányzott. Pont most kellett rendezkedniük? Ezt nem hiszem el! -dörmögtem halkan az orrom alatt.
- Mi nem tetszik már? -hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.
Megfordultam és megint a gyönyörű barna szemek néztek vissza rám.
- Jajj! Szia Zayn! Picit megijesztettél.
- Bocsi. Nem akartam.-mosolygott.
- Semmi gond. -vissza mosolyogtam rá.
- Na szóval, mit keresel?
- Popcorn-t, de ehelyett csak macskakaját találtam. -vettem le egy dobozzal az említett termékből.
- Mert átették a popcorn-okat a harmadik sorba.-mosolygott és a sor felé mutatott.
- Király... Na, de, ha nem baj, akkor én rohanok is érte.
- Ennyire megakarsz szabadulni tőlem? -nevetett.
- Dehogyis! Csak Liz már várja a kaját.
- Csak nem filmeztek? -kérdezte, miközben elindultunk a célpont felé.
- De. -válaszoltam.
- Mit néztek?
- Jackass 3.
- Menj már! -vigyorgott.-Kajak szeretitek a Jackass-t?
- Aha. Naná. Iszonyat őrültek, na meg aztán van köztük 1-2 jó pasi is.-vigyorogtam.
- Na melyikre hajtasz már? -nevetett.
- Egyikőjükre sem hajtok, csak annyi, hogy Johnny Knoxville meg talán Steve-O és Bam, elég jó pasik.-nevettem.
- És még nem hajtasz rájuk....-ismét felnevetett.
- Tényleg nem.-óvatosan beleütöttem a vállába.
- Akkor kire hajtasz? -komolyodott el.
- Egy fiúra....
- És ki az?
- Nem mondom meg.-zavarban voltam, de azért felnevettem egy picit.
- Nem mondom el senkinek.-mosolygott.-Bennem megbízhatsz.
Na most mit csináljak? Azt nem mondhatom, hogy ő az, mert nem akarom elsietni a dolgokat, na meg mi van, ha ő nem így érez irántam? Mi van, ha csak játszadozik velem? Mást meg megint nem akarok mondani neki, mert, akkor meg bukok mindent. Már ha egyáltalán érez irántam valami mást puszta barátságon kívül.
- Majd elmondom, de nem itt és nem most.-mosolyogtam.
- Oké.-ő is mosolygott.
- És... amúgy te mit veszel? -próbáltam terelni a témát.
- Niall lezavart kajáért... Meg borotvát is vennem kellene.-vigyorgott.
- Borotvát? Kinek? Minek? -húztam fel az egyik szemöldököm.
- Magamnak.-nevetett.
- Ugyan minek? -ellenkeztem vele.- Olyan sima az arcod, mint a babahátsó. Gyerek vagy te még a borotválkozáshoz.
- Szerinted...-nevetett ismét.-Simítsd végig a kezed az államon és majd meglátod, hogy igen is kell az a borotva.
- Fogadjunk, hogy nem.
- Csak nyúlj hozzá.-nyújtotta felém az arcát.
1-2 másodpercig gondolkoztam, hogy most mit csináljak. Gyorsan észbe kaptam és kezemet az arca felé emeltem. Ahogy közelítettem az arcához, a szívem egyre hevesebben kezdett verni, a lábaim pedig olyanok voltak, mintha zseléből lettek volna. Mikor hozzáértem, láttam a nyakán, hogy kirázza a hideg. Lassan és gyengéden végig simítottam kezem az arcán egészen a fülétől az álláig.
- Most már hiszel nekem? -kérdezte halkan, mosolyogva.
- Igen.-válaszoltam szintén halkan.
Pár másodpercig, csak csendben álltunk egymással szemben és néztük egymást.
- És... a többiek merre vannak? -törtem meg a csendet.
- Liam Daniellnél, Louis Eleanornál, Harry pedig húgoddal elment valahova.
- Ti meg unatkoztok, mi?
- Nem igazán... Mi is filmezni akarunk.
- Mit néztek?
- Halálos kítérő 3.
- Azt még nem láttam. Gondolom horror.
- Aha. Bár nem olyan durva film, de azért nekem bejön.
- Mi meg pont valami jó horrort kerestünk Lizzel, mert eredetileg két filmet néztünk volna meg, egy horrort, meg egy vígjátékot, de semmi jót nem találtunk.
- Ha gondolod, akkor kölcsön adhatom...
- De ti is azt akajátok nézni.
- Majd megnézzük máskor. Meg már Niall is látta....
- Van egy ötletem. Mi lenne, ha átjönnétek Niallel? Nekünk úgy is találkánk lenne este, Liz meg bírja Niallt és valahogy össze kellene hozni őket.
- Lizt nem zavarná?
- 100% hogy nem. Ha Niall ott van, akkor nem.-mosolyogtam.
- Oké. Akkor olyan fél óra múlva ott leszünk.
- Jól van.
- Na, akkor majd nálatok. -kacsintott.
- Ok-ok. Szia!
- Szia! De amúgy már el sem köszönsz? -vigyorgott.
- Köszöntem. Mondtam, hogy szia.
- Semmi ölelés, semmi puszi?
- Bocs már. -nevettem.
Léptem egy lépést előre, majd a szemébe néztem. Azt hittem, hogy ott nyomban padlót fogok. A szemei valahogy mindig elvarázsolnak. Ilyet még sosem éreztem egy srác iránt sem. A lábam ismét elkezdett remegni, a szívem pedig megint nagyon vert. Próbáltam picit magamhoz térni, ami elég nehéz volt.
- Na, akkor szia! -ismét elköszöntem tőle, majd megöleltem.
- Puszit nem kapok? -kérdezte, mikor már hátat fordítottam neki.
- Istenem, Zayn! -nevettem.
Visszafordultam, majd adtam az arcára egy puszit, de ő még nyújtotta az arcát. Az utolsó (harmadik) puszi elég érdekesre sikeredett, ugyanis annak a puszinak a nagy része a szám szélét érte. Nem szóltam semmit, csak elpirultam.
Még utoljára ránéztem Zaynre, aki csak mosolygott, majd elindultam a kassza felé.

- Liz, Liz, Liz, Liz!!!!!!! -rontottam be a házba.
- Mi van? -szaladt felém ilyedt fejjel.
- Én. Bolt. Nem popcorn. Macskakaja. Zayn. Fél óra. Zayn és Niall. Zayn és én. Puszi. Úr Isteeeeeeen!!!!!! -öleltem meg barátnőmet.
- Na és, akkor most a mi nyelvünkön is légy szi'!
- Találkoztam a boltban Zaynnel és áthívtam őt meg Niallt filmezni. Hoznak magukkal filmet is meg minden. -hadartam.
- Niall??????????? Hogy én hogy imádlak El! -szorosan megölelt.-És mi volt az a puszi vagy mi?
- Amikor elköszöntem Zayntől, kért tőlem három puszit és az utolsót véletlenül a szám szélére adta.-vigyorogtam.
- Na neeeeeeeeeee! Ez most komoly? -gübbedtek ki a szemei.
- Esküszöm!
- Te meg élvezted mi? -emelgette a szemöldökeit.
- Hülye vagy? -ráncoltam össze a homlokom.
- Ne tagadd! -vigyorgott.
- Nem tagadom, mert valami iszonyat jó volt.-elpirultam.
- Mi lesz veled, ha már rendesen fog megcsókolni? -nevetett.
- Egyszerű: meghalok.
- Az tuti.
- Na, de inkább siessünk a pakolászással, mert mindjárt itt lesznek.

Gyorsan összepakoltunk, megcsináltam a popcorn-okat, majd leültünk a nappaliba és vártuk  fiúkat.
Miközben vártuk a két srácot, elkezdtünk róluk beszélgetni.
- Amúgy, mi van közted és Niall közt? -kérdeztem.
- Nem tudom...-húzta oldalra a száját.-Talán alakul valami. Én például nagyon szeretném, hogy sikerüljön. Persze nem azért, mert hogy ő a ,,híres Niall Horran'', hanem azért, mert kedves, vicces, megértő, aranyos, és sok közös dolog van bennünk.-mosolygott.-Csak azt nem tudom, hogy ő hogy van ezzel.
- Szerintem te is tetszel neki.-kacsintottam a lányra.
- Gondolod?
- Ühüm. Amikor náluk aludtunk, akkor nekem mondott valami olyasmit, hogy aranyos csaj vagy és picit mintha el is pirult volna, amikor ezt mondta.
- Tényleg? -nagyon mosolygott.
- Aham.-bólogattam.
- De jóóó!!! -arca elé emelt egy párnát.-Amúgy akkor este, amikor ott aludtunk náluk, mi volt veled és Zaynnel?
- Semmi. Miért?
- Csak mert hallottam 1-2 dolgot Zayntől.-vigyorgott.-Úgyhogy ne hazudj!
- Tényleg nem volt semmi. Csak annyi, hogy egyszer felébredtem, és arra lettem figyelmes, hogy a kezem Zayn mellhasán van. A CSUPASZ mellhasán!! -vigyorogtam.-Meg amikor kiakartam szállni az ágyból, Zayn megmozdult és a kezét a hasára rakta, úgy hogy az ő nagyujja az én kisujjamon volt.
- Milyen édes.-mosolygott Liz.
- Meg állítólag reggel úgy ébredt, hogy a kezünk össze volt gabalyodva.
- Istenem! De aranyos! -olvadozott.-És amúgy jó teste van?
- Liz! -nevettem.
- Most mi van? Csak kérdeztem. Szóval...?!
- Igen, jó teste van.-mosolyogtam.
- És most hol tartotok?
- Még csak ismerkedünk. Kerülgetjük egymást... Nem akarok elsietni semmit. Adam után meg főleg nem. (Adam a volt pasim)
- Mit érzel iránta? Mármint Zayn iránt.
- Talán szerelmet. Tudom, hogy hülyeség, hiszen még csak pár napja ismerem, de valahogy már most megszerettem. Már most fontos nekem.... Meg sokszor érzem azt, hogy hiányzik. Sokszor olyan, mintha épp mellettem ülne, vagy mintha csak ott lenne velem, ahol én.... Meg, ha vele vagyok, csak úgy minden ok nélkül megölelném.
- Anyukám! Te szerelmes vagy Zayn Malikba! -ugrott fel a kanapéról és el kezdett ordítozni, miközben épp csengettek.
- Maradj már! -sziszegtem a fogaim közt, majd az ajtó felé indultam.
Mikor kinyitottam az ajtót Niallt és Zaynt pillantottam meg.
Na bakker, ezt tuti, hogy meghallották. Ezért még Lizt ki fogom csinálni.
Ránéztem a két srácra és láttam, hogy mind a ketten nagyon mosolyognak. Niall szemeiből azt olvastam ki, hogy ,,Mindent hallottunk''. Zayn is mosolygott, bár nem annyira, mint a szőkeség. Mintha zavarban lett volna.
- Sziasztok fiúk! Gyertek be!
- Szia! -köszöntek és mind a kettőjük megölelt.
- Menjetek a nappaliba. Liz is ott dekkol.-mutattam a helyiség felé.
Niall el is indult, de Zayn jött velem a konyhába.
- Ömm... amúgy... itt van a film.-mondta, és lehetett rajta látni, hogy még mindig zavrban van.
- Oké. Köszi.-mosolyogtam.
- Meg hoztunk még kaját is, hogy biztosra elég legyen. Ha Niall beindul, akkor nem sok minden marad meg.-nevetett.
- Jól van.-én is nevettem.

Miközben poharak után kutattam, Zayn a hűtőnek volt támaszkodva és nézett engem.
- Segítsek valamit? -kérdezte.
- Azt nagyon megköszönném, ha hoznád a popcorn-os tálakat.
- Oké.-felkapta a tálakat és még megvárt.
Én még szerencsétlenkedtem egy sort a poharakkal, mert nem értem el őket, mivel kettő a polc leghátuljában volt. Akármennyire nyújtózkodtam, nem jött össze. Mikor meguntam a nyújtózkodást, Zayn felé fordultam, mert meg akrtam kérni, hogy segítsen, és amikor ránéztem, láttam, hogy a két szép barna szeme a hasam és a fenekem között ingázott és közben harapdálta az ajkait.
- Ömm... Zayn! Segítenél? -félénken megkérdeztem. Tudtam, hogy rák vörös vagyok.
- Mi... Ja...Ja...Persze.-látszott, hogy zavarodott.
Letette a popcorn-os tálakat, majd levette a két poharat a polcról.
- Tessék! -mosolyogva felém nyújtotta a poharakat.
- Köszi.-én is mosolyogtam, és amikor elvettem a poharakat az ujjaink picit összeértek. Pont mint a filmekben...

Mikor bementünk a nappaliba Lizékhez, láttuk, hogy nagyon jól elvannak. Nevedgéltek, beszélgettek stb.
- Akkor kezdhetjük a filmezést? -kérdeztem.
- Igen. Persze. -jöttek a válaszok.
- Mit nézzünk meg elsőnek?
- Jackass! -vágta rá Liz.
- Srácok? -néztem a két fiúra.
- Jöhet.-Niall.
Gyorsan betettem a lejátszóba a filmet, elhúztam a sötítítőket az ablakon és leültem Liz mellé. Épp hogy leültem, Liz már is megbökött.
- Mi van? -suttogtam, mert már ment a film.
- Nem ide kellett volna ülnöd.
- Akkor?
- Te komolyan ilyen hülye vagy?
- Tényleg nem értem.
- Zayn azt várta, hogy majd mellé ülsz. Végig téged nézett, és amikor meg leültél ide, akkor meg csalódottan előre nézett.
- Akkor ezt elcsesztem....
- Hát ja.
- Majd a másik filmnél mellé ülök.-és ezzel be is fejeztük a sugdolózást.
Rengeteget nevettünk a filmen. Nem tudom, hogy hogy bírnak ki ennyi fájdalmat és hogy hogy jut eszükbe ennyi undorító dolog...
Elég sokszor ránéztem Zaynre, és párszor láttam, hogy ő is rám néz és mosolyog.
Az a gáz, hogy rohadtul nem tudom, hogy most mi van.... Van, amikor csak engem néz, de olyan is van, amikor le sem tolja a fejem. Attól félek, hogy csak játszadozik velem és hogy csak ARRA a dologra megy. Igaz, nem nézném ki belőle, de sosem lehet tudni. Meg miért pont engem hívott randira? Engem, aki csak egy átlagos lány. Aki egy senki, aki szinte nem ér semmit...

Miután vége lett a filmnek, felálltam Liz mellől és a lejátszóhoz mentem, hogy kivegyem a filmet.
- Hol van a másik film, amit ti hoztatok? -kérdeztem a két fiútól.
- Én letettem a konyha asztalra.-mondta Zayn.
- Akkor mindjárt jövök.
- Ne! -pattant fel Liz a helyéről.-Hagyd csak! Majd én kimegyek érte. Niall, jössz velem? -nézett a szőkeségre.
- Persze.-vigyorgott rám Niall.
- Köszönöm.-súgtam oda Liznek, mikor elmentek mellettem, mert tudtam, hogy azért mentek ki a nappaliból, hogy engem és Zaynt kettesben hagyjanak.
Mikor ránéztem Zaynre, picit szomorúnak láttam... Épp a karkötőit birizgálta.
- Valami baj van? -kérdeztem, miközben leültem mellé.
- Nem. Nincs.-mondta halkan és szomorúan.
- Akkor miért vagy ilyen búval basssssssz....szomorú? -nem akartam előtte csúnyán beszélni. Elég csúnya szokás, de hát most ez van...
- Nem akarok panaszkodni...
- Zayn...!
- Voltál már szerelmes?
- Voltam. Vagyis azt hiszem, hogy most is az vagyok.
- És érezted már úgy, hogy az illető csak kihasznál vagy nem szeret?
- Most pont ilyen érzések kavarognak bennem.
- Na, akkor teljesen megértesz.
- És a lány tudja, hogy szereted?
- Nem. Legalábbis én nem mondtam neki semmit.
- Akkor mondd el neki.
- De, ha ő nem így érez irántam, akkor szívok egy nagyot.
- De, ha nem mondod el neki, akkor sosem fogod megtudni, hogy mit érez irántad.-elég nehéz volt biztatni, mert itt már tudtam, hogy nem én vagyok az a lány.
- De tudom, hogy ő nem akar tőlem semmit. Vagyis 80%-ig biztos vagyok benne.
- Miből gondolod?
- Beszélgettünk és azt mondta, hogy van egy srác, akire hajt, de azt nem mondta meg hogy ki az.
- És arra még nem gondoltál, hogy te vagy az a pasi?
- De, akkor meg miért nem mondja el?
- Azért, mert fél, hogy kikosarazod.
- Én??? Soha! Főleg nem őt.
- De ezt ő nem tudja...-erre nem mondott semmit, csak lehajtotta a fejét.-És miért pont 80%?
- Azért, mert talán halvány esélyem van nála.
- Mondott valamit?
- Aha. Vagyis nem ő személyesen, hanem hallottam, ahogy a barátnőjével beszéltek rólam.-rám nézett és halványan elmosolyodott.-Csak az a kérdés, hogy a lány barátnőjének igaza volt-e és hogy komolyan gondolta-e vagy sem...
Én se köpni, se nyelni nem tudtam. Most ez komoly? Tényleg rólam beszél? Na most mit csináljak?
A jó énem azt súgta, hogy ,,Ne csinálj semmi hülyeséget! Gondolj arra, hogy mi volt Adammal'', még a rosszabbik oldalam azt súgta, hogy ,,Most azonnal öleld meg és csókold meg!'' De nem hallgattam egyikre sem. Vagyis inkább a jó énemre hallgattam.
- Zayn.... Szóval... Te, most... Szóval te....-nem tudtam beszélni. Egyszerűen lefagytam.
- Igen El. Te vagy az a lány, akiről beszéltem.-mondta halkan, úgy hogy csak én értsem.
A szívem egyszerűen megbolondult. Olyan hevesen dobogott, hogy azt hittem, hogy ott helyben kiszakad a helyéről.
- De gondolom, hogy te nem így vagy ezzel, mivel te mást szeretsz.-sóhajtott egy nagyot és lejjebb csúszott, úgy hogy már csak a fejét támasztotta a kanapénak, nem pedig az egész hátát.
- Honnan veszed?
- Te mondtad ma a boltban.
- Nem. Én azt mondtam, hogy hajtok egy srácra. Ez még nem azt jelenti, hogy nem te vagy az a bizonyos srác.-az utolsó mondatomat nagyon halkan mondtam.
- Akkor... ezek szerint tetszem neked? -mosolygott.
- Ühüm.-motyogtam. Éreztem, hogy vérvörös vagyok.
- De miért nem mondtad el?
- Mert féltem.
- Mitől? -kérdezte, miközben felült.
- Tudod... én nem az a fajta lány vagyok, aki olyan könnyen szerelmet vall egy srácnak. Főleg nem olyannak, aki bárkit megkaphat... És talán attól is féltem, hogy kinevetsz vagy valami...
- Dehogyis! Soha sem nevetnélek ki.-mosolygott.
- A volt pasim is ezeket mondta...-fintorogtam.
- De én nem vagyok olyan gyökér.
- Csak az a gáz, hogy miatta nem bízok most egy pasiban sem.
- Még bennem sem bíznál? -lassan elkezdett közelíteni felém, miközben hol a szememet, hol pedig a számat bámulta.
Már majdnem összeértek az ajkaink, amikor is én elfordítottam az arcom.
- Nem tudom, Zayn... Hidd el, hogy nagyon szeretnék veled lenni, de ez nekem most nem megy.
- Csak próbáljuk meg. Ha nem érzed majd jól magad velem, akkor belenyugszok és soha többé nem látsz majd.
- Tudod mit...?! Várjuk meg, hogy hogy alakul a randink. Ha jól fogjuk magunkat érezni, akkor benne vagyok egy próbahét szerűben.... Persze, ha így neked is jó lesz.
- Tökéletes lenne.-mosolygott.

Még párpercig beszélgettünk, aztán feltűntek Niallék is.
- Sikerült megtalálni a filmet? -vigyorogtam Lizre.
- Ja, persze.-vigyorgott Liz is.
- És ti mit csináltatok addig? -kérdezte Niall.
- Semmit.-válaszoltam.
- Beszélgettünk.-mosolygott rám Zayn.
- Igen...... Beszélgettünk...-vissza mosolyogtam rá.
- Itt már történt valami.-jegyezte meg Liz.
- Nem akarunk inkább filmezni? -tereltem a témát.
- Mondom én.-nevetett barátnőm.
Odament a lejátszóhoz, betette a filmet, majd leült Niall mellé, aki Zayn mellett foglalt helyet.

Kb. a film negyedénél tarthattunk, amikor Zayn ásított egy nagyot és elkezdett nyújtózkodni, majd a jobb kezét, ami mellettem volt, ráhelyezte a kanapéra,úgy, hogy az ujjai a vállamat érték. Ránéztem Lizre, aki mosolyogva minket nézett és csak bólogatott.
A film elején még azt hittem, hogy nem lesz valami durva, de tévedtem... Amikor feltűnt az őrült hegylakó kannibál vagy ki, meg annak a fia, szó szerint kirázott a hideg. Tiszta félelmetesek voltak. Rendesen beparáztam és sokszor el is takartam a szemem, mert voltak benne elég undorító részek is. Durvábbak, mint pl a Jackass-ban... Pedig azok sem kutyák.
- Csak nem félsz? -suttogta Zayn mosolyogva.
- Nem, csak elég félelmetes az a szörny vagy ki.
- Na gyere! -óvatosan megfogta bal kezével az én bal kezem és gyengéden magához húzott.
A fejemet a mellhasára hajtottam, a kezemet pedig a hasára tettem, ő pedig átkarolta a derekamat.
Annyira jó érzés volt így feküdni vele. Valami hihetetlen jó volt. Éreztem testének melegét, éreztem szívének dobbanását és azt a nagyon pasi illatát, ami picit keveredett a cigi szagával, de még ez sem zavart. Így is a fellegekbe repített.

*

Épp, hogy vége lett a filmnek, Zaynnek máris csörgött a mobilja.
- Szia Paul! -köszönt a telefonba, majd kiment a konyhába.
- Nem tetszik ez nekem....-sóhajtott Niall.
- Miért? -kérdezte Liz.
- Ha Paul hívja valamelyikőnket, akkor tuti, hogy mennünk kell valahova vagy valami.
- Hova kellene mennetek ugyan? -teljesen kiment a fejemből, hogy ők egy híres fiúbanda tagjai....
- Interjú.... Fotózás... Próbák... Aláírásokat osztogatni stb.
- Már fél hat van, úgyhogy szerintem ilyenkor már nem fognak cipelni titeket sehova.
- Hidd el, hogy fognak.

Pár perc múlva Zayn is vissza jött hozzánk és elég idegesnek látszott.
- Hova kell menni? -kérdezte kedvtelenül Niall.
- Próba.-csak ennyit nyögött ki Zayn, miközben a földet fürkészte tekintetével.
- Pont most?
- Látod... És El! -guggolt le elém.-Ne haragudj! Nem volt betervezve ez a próba. Nem tudnánk áttenni máskorra a randit?
- De. Persze.-mondtam picit szomorúan és csalódottan.
- Tényleg ne haragudj! Nagyon sajnálom.-mondta, és gyengéden megfogta mind a két kezem.-Holnap bepótoljuk, oké? Egész nap csak veled leszek. Persze, ha nem bánod.
- Nem akarok beleszólni, de holnap koncert van Zayn....-mondta Niall.
- Igen. Délelőtt.-nézett fel a fiúra.-És csak egy órás lesz kb, utána pedig az egész napunk szabad. Legalábbis Paul szerint.-mondta Niallnek, majd visszanézett rám.-Szóval...? Benne vagy?
- Igen.-mosolyogtam.
- Örülök.-ő is mosolygott.-Akkor a koncert után érted jövök.-állt fel, majd nyújtotta a kezeit, hogy segítsen felkelni a földről.
- Rendben. Mikorra jössz?
- Olyan kettő felé.
- Oké.
- Bocsi ifjú szerelmesek, hogy megszakítom ezt a nagyon fontos eszmecserét, de nekünk mennünk kellene.-fogta meg Niall Zayn vállát.
- Niall...-fordultam a sráchoz.-Nem vagyunk még együtt.-mutattam Zaynre, majd magamra.
- MÉG nem.-mosolygott Zayn.
- Én nem is azt mondtam, hogy ,, Ifjú szerelmes pár'',hanem  csak, hogy ,,Ifjú szerelmesek''... Az nem ugyanaz.
- Na jól van Mr. Mindent Megmagyarázó! Inkább haladjunk! -vigyorgott Zayn, majd Niallt az ajtó felé tolta.
Lizzel kikísértük a srácokat, mind a ketten adtunk nekik 3-3 puszit, majd megöleltük őket. Mikor a kerítésünkhöz értek, Zayn még visszanézett rám, mosolygott, majd rám kacsintott. Én is visszamosolyogtam rá és integettem neki, majd Lizzel bementünk a házba.
- El! Én szerelmes vagyok.-rohant be a lány a nappaliba.
- Én is.-mondtam halkan, komoly fejjel, miközben becsuktam az ajtót.
- Micsoda? -kérdezte, miközben beléptem a nappaliba.
- Semmi.-nyomtam egy erőltetett mosolyt az arcomra.
Valahogy elfogott a szomorúság, de csak akkor, ha Zaynre gondoltam. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy miért vagyok szomorú, hiszen nem rég vallott nekem szerelmet az a fiú, akit szeretek. Örülnöm kellene, de valahogy még sem megy. Mindig arra gondolok, hogy milyen lett volna a randink és csalódottság féle fog el, hogy nem sikerült. És ami a legrosszabb, hogy.... hiányzik Zayn....
- El! Mi a baj? -kérdezte Liz.
- Semmi. -mondtam kedvtelenül és befeküdtem a fotelba.
- Ja, persze... én meg hülye vagyok.
- Ahogy mondod.-picit felnevettem.
- Kapd be! -hozzám vágott egy párnát.-Na, de most komolyan. Mi a baj?
- Tényleg semmi.
- El! Ismerlek...
És igaza volt. Előtte nem tudok titkolózni, mert mindig kiszúrja, ha valami bajom van.
- Szóval mi a baj? Zayn?
- Ühüm.-bólogattam.
- Jajj, te nő! De ő nem tehet róla, hogy el kellett menniük. És hidd el, hogy ő sem szívesen mondta le.
- Tudom, de már annyira beleéltem magam.
- Nézd a jó oldalát! Azt mondta, hogy holnap egész nap csak veled lesz.
- És mi lesz velem holnapig?
- Semmi. Mi lenne?
- Én addig megbolondulok!!!!
- Már késő.-nevetett.
- Gyökér! -nevetve vissza vágtam hozzá a párnát.

- Úristen! Már ennyi az idő????? -nézett Liz az órára. -Gondolom anyu már vagy 1000x keresett...
- Miért, mennyi az idő? -kérdeztem, mivel nekem háttal volt a falióra.
- Háromnegyed tizenegy. Úgyhogy én megyek is.
- Haza kísérlek.
- Biztos?
- Aha. Úgy is kiakarom szellőztetni a fejem.
- Ahogy gondolod.-mosolygott.
Felkaptam a cipőmet meg egy pulcsit, becsúsztattam a telefonomat meg a cigimet a zsebembe, majd elindultunk Lizékhez.
- És, amúgy miről beszélgetettek Zaynnel, amíg mi a filmet kerestük Niallel? -kérdezte.
- Elmondta, hogy belezúgott egy lányba.
- És ki az?
- Én.-mosolyogtam.
- Mi van?????????????????? És ezt így lazán? Miért csak most mondod? -fel volt háborodva.
- Nem kérdezted...-nevettem.
- És te mit mondtál neki?
- Én is bevallottam neki, hogy tetszik nekem.
- És mit mondott?
- Megakart csókolni, de én nem engedtem neki.
- Te 100%-os hülye vagy!!!! És miért nem engedted?
- Adam miatt...
- Istenem, El! Felejtsd már el azt a barmot.
- Én már elfelejtettem őt Liz... Csak azt nem, amit tett.

*

Miközben hazafelé igyekeztem, gondoltam egyet és picit kimentem a parkba.
Leültem egy padra, rágyújtottam és gondolkoztam. Zayn tényleg azt szeretné, hogy a barátnője legyek, vagy csak egy bábut lát bennem, akit kedvére rángathat? Ha ő is olyan, mint Adam (amit kétlek), akkor én abba belehalok. Nem bírnék ki még egy szerelmi csalódást, főleg ha azt Zayntől kapom.
Miközben gondolkoztam, egy hang szólalt meg a hátam mögül kb 5 méterről.
- Hé, El! -ordított egy fiú hang. Hátra néztem, de mivel sötét volt, nem nagyon láttam az illető arcát.-Szia szépségem! -jött közelebb az illető.
- Adam! -álltam fel a padról.-Mit akarsz?
- Téged.-válaszolta az exem nagy vigyorral az arcán.
- Kopj le, oké?!
- Mi van, már ide sem jöhetek életem szerelméhez? -vigyorogva megfogta a csípőmet és magához húzott.
- Ne nyúlj hozzám! -löktem el magamtól.
- Régebben még nem ezt kérted.-mosolygott, amitől kirázott a hideg.
- Régebben még nem volt eszem.
- Naaaa! Cica! Ne legyél már ilyen. Tudom, hogy még szeretsz.-ismét magához húzott.
- Rosszul tudod. Mást szeretek.-próbáltam kiszabadulni a kezei közül, de nem engedett.
- Ugyan már cicám! -vigyorgott.-Tudod, hogy imádlak és, hogy még mindig iszonyat szexi vagy. Még mindig leakarok veled feküdni.-mind a két kezét a fenekemre rakta.
- 1.: Nem vagyok a cicád! 2.: Ha annyira imádnál, akkor 3 év után nem csaltál volna meg. 3.: Nem fogok veled lefeküdni SOHA  az életben. 4.: Részeg vagy, úgyhogy eressz el!
- Nem vagyok részeg és nem foglak elengedni! -kezdett picit agresszívvá válni.
- Adam! Most azonnal eressz el!
- Nem engedlek el. Nekem jár még valami tőled.-elkezdte csókolgatni a nyakam, amitől egyszerre kaptam hányingert és sírógörcsöt.
- Engedj már el! -ordítottam és kitört belőlem a sírás.
- Mondd csak, szűz vagy még? -vigyorgott, majd elkezdte lehúzni a pulcsim cipzárját.
- Ne! Adam! Kérlek! -itt már nagyon sírtam.
- Fogd be! -rám kiáltott, majd lelökött a fűbe és rám mászott.
- Adam! Kérlek ne tedd ezt velem!
- Maradj már kussba! -az egyik kezével befogta a számat, majd megpróbált levetkőztetni, de egy kézzel nem ment neki, ezért levette a számról a kezét.
- Segítség! Valaki! -ordítottam torkom szakadtából.
- Hiába kiabálsz... Nem hallja senki.-vigyorgott.
Nehezen, de sikerült lerángatnia rólam a pulcsit és letépte rólam a pólómat.
Itt már tudtam, hogy ennyi..... Kész... Bántani fog.
- Annyira jó tested van.-bámulta a pólóm nyomát, majd elkezdett csókolgatni a nyakamtól a hasamig, majd amikor a hasam aljához ért, elkezdte kigombolni a farmeromat.
Ott feküdtem a parkban a füvön, egy szál melltartóban és (még) nadrágban, rajtam pedig életem legnagyobb csalódása.... Nagyon nem így képzeltem el az első alkalmat...
Mikor azt éreztem, hogy már szedi le rólam a nadrágot, hirtelen valaki lecibálta rólam.
- Hagyd őt békén! -ordított rá az illető. Az arcát nem láttam, de tudtam, hogy Louis az. Felismertem a hangját.
- Ki a franc vagy te? -kérdezte Adam, miközben Louisnak iramodott.
- Húzz el innen! -lökte meg Adamat Louis.
- Fhúúúú, de kemény itt valaki.-röhögött Adam és Louis elé lépett.
- Adam, hagyd békén! -szóltam a srácra.
- Ne szólj bele! -ordított rám.
- Húzz el innen, most! -mondta neki Louis.
Pár másodpercig még Louis előtt állt, majd elém lépett.
- Ugye tudod, hogy ezzel még nincs le rendezve? -olyan közel állt hozzám, hogy a mellhasunk közötti hely kb 3cm volt.
- Ha még egyszer meglátlak a közelében nem fogod ennyivel megúszni.-szólt közbe Lou.
Erre nem mondott semmit, csak sarkon fordult és elment. Egyszer még vissza szólt egy olyat, hogy ,,Egyszer úgyis megkaplak!'' aztán eltűnt a sötétben.
- Jól vagy? -fordult hozzám Louis.
- Kérlek hívd ide Lizt! -a nyakába borultam és csak sírtam.
- Jó, persze, máris! -mondta és a telefonjáért nyúlt.
Bediktáltam a számot, és már hívta is. Nem sokat hallottam a beszélgetésükből.
- Szia Liz! Louis vagyok.... Bocsi, hogy ilyen későn zavarlak, de nagyon nagy gáz van. Elnek szüksége van rád..... Majd elmeséljük, csak gyere ki a parkba.... Nagyon siess!... Szia! -mondta a telefonba.-Mindjárt itt van.-fordult hozzám a fiú.
- Nagyon köszönöm Louis! -még mindig sírtam.
- Nem kell megköszönni. Na de vedd fel ezt! -vette le a pulcsiját.-Nehogy megfázz.
Felvettem a pulcsiját, majd leültem a padra, kezembe temettem az arcom és csak sírtam.
- Jól van, ne sírj! -ő is leült mellém a padra és próbált vigasztalni.-Nem akarsz beszélni Zaynnel? -kérdezte, mikor már picit csillapodott a sírásom.
- Nem akarom zavarni.
- Csak hívd fel! -biztatott.   
- Hát jó.-elővettem a mobilom, és már épp hívni akartam, amikor csontra lemerült a telefonom és kikapcsolt.-Hát persze, hogy ez is most merül le....-mérgelődtem.
- Itt az enyém. Hívd erről.-nyújtotta a telefonját.
- Köszi.
Louis kikereste a telefonkönyvből Zayn számát, majd megnyomta a zöld gombot és a kezembe adta a telefont. Nem kellett sokat várnom, Zayn már fel is vette.
- Cső Louis! -köszönt vidáman, mert azt hitte, hogy Lou vagyok.
- Szia Zayn! -szóltam a telefonba rekedtes, halk és szomorú hangon.
- El?!
- Igen, én vagyok az.-mondtam és ismét elkezdtem pityeregni.
- Jézusom, te sírsz? -hallottam a hangján, hogy megijedt.
- Nem.-de hallatszott a hangomon, hogy nagyon is sírok.
- Hé! Ne sírj! Hol vagy most?
- Kint a parkban Louissal.
- 10 perc és ott vagyok.
- Siess! -iszonyatosan sírtam.
- Sietek. -mondta, majd leraktuk.
Vissza adtam Louisnak a telefont és ismét megöleltem.
- Köszönök mindent. Ha te nem jöttél volna, akkor kitudja, hogy mit csinált volna velem.
- Jól van... most már nyugodj meg!... De, amúgy ki volt ez a barom? -kérdezte, miközben elengedett, hogy rendesen tudjunk beszélgetni.
- Az exem, Adam....
- És pontosan mi történt?
- Itt ültem és gondolkoztam, amikor megjelent. Elkezdett ölelgetni, fogdosni, becézgetni meg olyanokat mondott, hogy még mindig bejövök neki meg hogy még mindig szeret engem stb, aztán ugye én próbáltam ellökni magamtól elég sokszor, de nem sikerült, majd már kezdett begurulni, lelökött a földre és leszedte rólam a pulcsim meg a pólóm.... a többit meg szerintem már tudod.
- Ez mekkora egy rohadék.
- Hát ja.... De, amúgy te, hogy kerültél ide?
- A próba után még átnéztem Eleanorhoz és most indultam hazafelé, de amikor elmentem a park előtt, meghallottam, hogy sírsz, meg hogy segítségért kiabálsz, úgyhogy ide rohantam...

Pár percig még Louissal beszélgettünk, aztán Zayn is megjelent mögöttünk.
- Elena! -hallottam hátam mögül egy ismerős fiú hangot.
Hátra néztem, és Zaynt pillantottam meg. Mikor megláttam nagyon megörültem. Gyorsan felpattantam Louis mellől és Zayn felé kezdtem rohanni. Mikor odaértem hozzá, szorosan megöleltem és hallottam, ahogy nagyon sűrűn vette a levegőt.... mintha futott volna. Miközben öleltem ismét elkezdtem könnyezni, de már biztonságban éreztem magam. Akkor is biztonságban éreztem magam, amikor Louist öleltem, de Zaynnél ez más volt. Zayn karjaiban erősebben éreztem azt, hogy ott tényleg nem bánthat senki.
- Köszönöm, hogy idejöttél.-suttogtam.
- Ez csak természetes.
Pár pillanatig még ölelkeztünk, majd Liz is feltűnt.
- El! -rohant felém a lány.
- Liz! -én is rohantam felé, majd őt is sírva öleltem meg.
- Louis hívott, hogy most azonnal jöjjek ide, mert valami gáz van veled. Mi a baj? Mi történt? És miért sírsz?
- Adam...-nem tudtam mást kinyögni, annyira sírtam.
- Mi van vele? -kérdezte, de én nem tudtam mondani semmit. Csak sírtam és sírtam...-Gyere! Üljünk le, nyugodj meg és mesélj el mindent.
- Rendben.-bólogattam.
Én Liz és Zayn mellé ültem, Louis pedig Zayn másik oldalán ült.
Mikor már picit megnyugodtam, Liz ismét feltette kérdéseit.
- Mi történt? -kérdezte.
Vettem egy nagy levegőt, majd belekezdtem.:
 - Miután hazakísértelek, elindultam hazafelé, de még kiakartam picit jönni a parkba. Leültem erre a padra, rágyújtottam és csak gondolkoztam, majd hirtelen feltűnt Adam...
- Ki az az Adam? -szakított félbe Zayn.
- A volt barátom.-válaszoltam.-Na szóval itt ültem, amikor ide jött Adam. Elkezdett ölelgetni, de én próbáltam ellökni magamtól, de nem sikerült csak egyszer. Aztán meg elkezdett becézgetni, meg olyanokat mondott, hogy így szeret - úgy szeret stb, majd aztán kezdett bedurvulni. Elkezdett fogdosni, csókolgatni....-ismét könnyek gyűltek a szemembe.-aztán pedig lelökött a fűbe, letépte rólam a pulcsim meg a pólóm és.... és... megpróbált megerőszakolni.
- Te Úr Isten! -suttogta Liz.
- De ugye nem csinált veled semmit? -kérdezte Zayn.
- Nem. Hála Louisnak.-néztem a fiúra.
- Hol van most? -kérdezte Zayn és láttam a szemében, hogy ideges.
- Nem tudom. Louis elzavarta.
- Taylorék tudják? -kérdezte Liz.
- Nem és nem is akarom nekik elmondani, úgyhogy légy szi' ti se.
- Oké. Persze. -jöttek a válaszok.
- De ha hazamész, akkor úgyis meglátják rajtad.-mondta Liz.
- Igaz...
- Aludj nálunk.-mondta Liz.
- De, ha meg nálatok alszok, akkor meg a szüleid fogják észre venni és azt sem akarom.
- Az is igaz.
- Menjünk el mindannyian hozzánk és majd ott kitaláljuk, hogy mi legyen.-szólalt meg Louis.
- Oké.-mondtuk kórusban.
- De ugye nincs nálatok Hannah? -néztem a két fiúra.
- Nincs. Már otthon van.-mondta Zayn.

Mikor beléptünk a házba, szerencsére mindenki a szobájában volt. Leültünk a nappaliba és még beszélgettünk. Liz és Louis fotelokban ültek, én a kanapén feküdtem, Zayn pedig a lábamnál ült.
Időközben elnyomott az álom...

*Zayn szemszöge*

Elég rosszul éreztem magam, amikor le kellett mondanom a randinkat Elenával. Nem szívesen tettem, főleg most, hogy már tudom, hogy van nála esélyem, de muszáj volt. Azt mondta, hogy nem haragszik érte, de láttam a szemében, hogy nagyon is rosszul esik neki, de megígértem, hogy a holnapi napot, csak vele fogom tölteni, senki mással és ettől picit jobb kedve lett.

Miután elköszöntünk a két lánytól, Niallel elindultunk a próbaterem felé. Az út első 5 percében nem is szóltunk egymáshoz. Én csak mosolyogtam és folyton Elenára gondoltam. Azt hiszem, hogy tényleg szeretem....
- Na mi van már? -kérdezte vigyorogva Niall.
- Semmi. Miért?
- Fogadjunk, hogy Elenán kattog az agyad.
- Honnan veszed?
- Úgy vigyorogsz, mint egy idióta.-nevetett.
- Tényleg rá gondoltam.-mosolyogtam.
- És... most mi van köztetek?
- Alakul valami....
- Elmondtad már neki, hogy mit érzel iránta?
- Ja.
- És mit mondott?
- Azt, hogy van nála esélyem.-vigyorogtam.
- Haver! Ez király! És akkor most együtt vagytok vagy mi?
- Még nem. Azt mondta, hogy ez neki még nem fog menni, de majd a holnapi randinkon elválik a dolog.
- Remélem, hogy végre összejöttök.-mosolygott.-Tényleg, nem akarod elhívni a holnapi koncertre?
- Előbb kellett volna tőle megkérdeznem....
- Mondjuk ja....
- Na és te hogy állsz Lizzel?
- Talán összejön...-mosolygott.-Elég rendes lány és még szép is. Na meg szeret enni...-nevetett.
- Akkor ti egymásnak vagytok teremtve.-nevettem én is.
- Jó is lenne....-mosolygott.

*

A próba után, Louis még elment Eleanorhoz, mi pedig haza mentünk a srácokkal.
Mikor hazaértünk, Niall máris megtámadta a hűtőt azzal a mondattal, hogy ,,Éhes vagyok, enni fogok, ne zavarjatok és ha még ti is éhesek vagytok, akkor most lopjatok ki valamit a hűtőből, ameddig elmegyek wc-re, mert utána minden a gyomromban lesz''. Bírom amikor ilyen...
Miközben Niall evett, mi a nappaliban néztük a tv-t Liammel, mert közben Harry elment zuhanyozni.
- Mit csináltatok Niallel, ameddig mi nem voltunk itthon? -kérdezte Liam.
- Lizzel meg Elenával filmeztünk Eléknél.
- És milyen volt?
- Nagyon jó.-vigyorogtam.
- És volt valami?
- Volt.-mosolyogtam.
- Mindent harapófogóval kell kihúzni belőled?
- Bocs.-nevettem.-Amúgy az volt, hogy elmondtam neki, hogy tetszik nekem, meg hogy beleestem és ő is elmondta, hogy én is tetszek neki meg ilyenek.
- Szóval együtt vagytok....-mosolygott.
- Nem teljesen. Majd holnap a randink után elválik.

Még egy kicsit beszélgettünk, majd  csatlakozott hozzánk Harry is, aki tök pucéran jött le az emeletről.
- Haver, öltözz már fel! Nem vagyok kíváncsi a micsodádra.-nevettem.
- Mintha még nem láttál volna pucéran.-jött felém.
- Csezd meg, ezt most úgy mondtad, mintha buzik lennénk.
- Miért, nem? -jött felém (persze csak poénkodott).
- Harry! Utoljára mondom, hogy öltözz fel! -ugrottam fel a kanapéról.
- Segíts! -sűrűn kezdett pislogni.
- Harry ne pucérkodj, mert elmondom Louisnak, hogy másnak mutogatod a micsodád.-kiabált ki a konyhából Niall.
- Ne mondd el Louisnak, de Zayn a szeretőm.-kiabált vissza Niallnek.
- És én erről miért nem tudtam? -nevettem.
- Fhúúúúú de meleeeeeeeeeg.-röhögött Liam.
- Na gyere szépfiú! Menjünk fel és segíts öltözködni! -ismét felém vette az irányt és kitárta karjait, mintha megakarna ölelni.
- Haver húzz innen! -nevettem és elkezdtem rohanni az emelet felé.
- Ne fuss el! Nem akarlak bántani.-futott utánam egy szál f@szban.
- Ne nekem akard mutogatni magad, hanem Hannának.-gyorsan besuhantam a szobámba és magamra zártam az ajtót.
- Majd neki is fogom, de most nekem te kellesz! -már ő sem bírta tovább és ő is elröhögte magát.
- Akkora barom vagy.-kiabáltam ki a szobámból.
- Na jó, most már felöltözök, mert már kezd hideg lenni.-mondta, majd elment a szobám elől.
Épp, hogy Harry elment, máris csörgött a mobilom. Louis volt az.
- Cső Louis! -köszöntem röhögve a telefonba.
- Szia Zayn! -hallottam egy halk, rekedtes és szomorú hangot a vonal végén, de ez nem Louis volt... női hang volt.
- El?! -ráncoltam össze a homlokom, mert nem voltam benne biztos, hogy ő az.
- Igen, én vagyok az.-mondta, és mintha sírt volna.
- Jézusom, te sírsz? -nagyon megijedtem.
- Nem.-mondta, de tisztán lehetett hallani a hangján, hogy sír.
- Hé! Ne sírj! Hol vagy most?
- Kint a parkban Louissal.
- 10 perc és ott vagyok.
- Siess!
- Sietek. -mondtam, majd leraktam.
Gyorsan kikaptam a szekrényemből egy pulcsit, majd lehorantam az emeletről. Niall még a konyhában volt, úgyhogy ő látta, ahogy rohanok és utánam is szólt.:
- Hova mész? -kérdezte.
- A parkba.-gyorsan vissza válaszoltam neki, majd kirohantam a házból.
Végig csak rohantam. Meg sem álltam.... Nagyon meg voltam ijedve, mert nem tudtam, hogy most mi van. Nem tudtam, hogy neki van-e valami baja, vagy Louisnak és, hogy komoly-e vagy sem. Remélem, hogy egyiküknek sem esett semmi baja...

Mikor kiértem a parkba, lelassítottam, mert már nem bírtam levegővel. A tekintetemmel megpróbáltam megkeresni őket, ami a sötét miatt nehéz volt, de végül sikerült.
- Elena! -szóltam a lánynak.
Hátra nézett, és amikor meglátta, hogy én vagyok az, gyorsan felpattant Louis mellől és elkezdett rohanni felém, majd amikor odaért hozzám, szorosan megölelt. Ahogy ölelt, elkezdett sírni. Tudtam, hogy valami baj van vele és ezért még jobban megijedtem.
- Köszönöm, hogy idejöttél.-suttogta.
- Ez csak természetes.-mondtam.
Még pár másodpercig ölelkeztünk, majd Liz is megérkezett.

Leültünk egy padra mind a négyen, majd amikor El megnyugodott, elkezdte mesélni, hogy mi is történt vele.
- Mi történt? -kérdezte Liz.
- Miután hazakísértelek, elindultam hazafelé, de még kiakartam picit jönni a parkba. Leültem erre a padra, rágyújtottam és csak gondolkoztam, majd hirtelen feltűnt Adam...-kezdte mesélni.
- Ki az az Adam? -szakítottam félbe.
- A volt barátom.-válaszolt, majd fojtatta. (..)
- Te Úr Isten! -suttogta Liz.
- De ugye nem csinált veled semmit? -kérdeztem.
- Nem. Hála Louisnak.-mosolygott a srácra.
- Hol van most? -kérdeztem, mert megakartam keresni a gyereket, hogy beverhessem a képét. Nagyon ideges lettem. Testem minden porcikáját átjárta a düh.
- Nem tudom. Louis elzavarta.
- Taylorék tudják? -kérdezte Liz.
- Nem és nem is akarom nekik elmondani, úgyhogy légy szi' ti se.
- Oké. Persze. -válaszoltuk.
- De ha hazamész, akkor úgyis meglátják rajtad.-mondta Liz.
- Igaz...-sóhajtott egyet El.
- Aludj nálunk.-mondta Liz.
- De, ha meg nálatok alszok, akkor meg a szüleid fogják észre venni és azt sem akarom.
- Az is igaz.
- Menjünk el mindannyian hozzánk és majd ott kitaláljuk, hogy mi legyen.-szólalt meg Louis.
- Oké.-mondtuk kórusban.
- De ugye nincs nálatok Hannah? -kérdezte El.
- Nincs. Már otthon van.-mondtam.

*

Mikor beléptünk a házba, senki sem volt a földszinten. Leültünk a nappaliban és még beszélgettünk. Liz és Louis fotelokban ültek, El a kanapén feküdt, én pedig a lábánál ültem.
Miközben beszélgettünk, egyszer ránéztem Elenára és azt vettem észre, hogy elaludt.
- Srácok! El elaludt.-suttogtam, mert nem akartam felébreszteni.
- Most akkor mi legyen? -kérdezte Liz.
- Szerintem aludjon itt. Ne ébresszük fel. Így is ki van szegény.-mondta Louis.
- Szerintem is.-helyeselt Liz.
- Oké, de akkor ha a tesói keresik, akkor mondjuk azt, hogy nálad alszik.-néztem Lizre.
- Rendben.-bólogatott a lány.-Na de én akkor megyek is.-mondta, majd felállt a fotelből.
- Nem köszönsz be Niallnek? -kérdeztem.
- Fent van még?
- Szerintem fent.
- Gyere, nézzük meg.-mondta Louis, majd felmentek Niallhez.
Én lent maradtam Elenával a nappaliban és csak néztem, ahogy alszik. Olyan gyönyörű és ártatlan volt. Szegényt annyi minden eléri. Meghaltak a szülei, három év után megcsalták és most az a srác, akit egykor még szeretett, megakarta erőszakolni. Hihetetlen, hogy mennyi mindenen keresztül ment ezalatt a 18 év alatt és ki tudja, hogy még mik történtek vele, amikről nem tudok.

- Akkor majd holnap találkozunk.-hallottam Niall hangját a lépcső felől.
- Bizony.-mondta Liz.
- Már mész is? -kérdeztem
- Igen.-mosolygott.
- Hát akkor szia! -öleltem meg a lányt.-Mikor látunk legközelebb?
- Lehet, hogy holnap találkozunk.
- Rendben. Vigyázz magadra hazafelé menet.
- Igyekszek. Te meg vigyázz a lányokra.-nevetett.
- Héééé! -háborodott fel Louis és Niall.
- Oké, vigyázok.-nevettem.
- Főleg Elenára.-pillantott a lányra.-Te nem tudsz róla, de nagyon nagy szüksége van rád. Fontos vagy neki.
- Ő is nekem.-én is Elenát kezdtem nézni.
- Na de most már tényleg megyek.-mondta, majd Elenához lépett és nyomott egy puszit az arcára. Látszik, hogy legjobb barátnők...
- Haza kísérlek! -mondta Niall.
- Rendben.-mosolygott Liz.
Még megvárta Niallt, ameddig elkészült, aztán elmentek, mi pedig Louissal még beszélgettünk egy kicsit.

- Szegény lány...-suttogta Lou.
- Ja.... Még szerencse, hogy időben odaértél.-mind a ketten Elenát néztük, ahogy alszik.
- Hát, ha két perccel később érek oda, akkor már késő lett volna...
- Már annyira....beindult a csávó?
- Hátt... eléggé.... Szegény El egy szál melltartóban feküdt a füvön a srác meg már a nadrágjáért nyúlt, szóval.....
- Ha találkozok vele, esküszöm, hogy kinyírom.
- Én is...
- Szerinted hol aludjon? Hagyjuk itt, vagy mi legyen? -tereltem a témát.
- Szerintem itt nem lesz neki jó helye.
- Szerintem sem.
- Vidd fel a szobádba.
- Biztos?
- Hát ott 100x jobb helye lesz, mint itt. Meg aztán velem úgy sem aludna Eleanor miatt, Liammel sem Daniell miatt, Harryvel sem, mert ő meg a húgával jár, Niallel meg megint nem, mert rá meg a legjobb barátnője van rákattanva, úgyhogy csak te maradtál.-kacsintott.
- Na jó. Akkor felviszem. Te meg segíts légy szi'. Majd nyisd már ki a szobám ajtaját.
- Oké.
Óvatosan megtámasztottam a hátát az egyik kezemmel a másikat pedig a combjai alá helyeztem, majd lassan és óvatosan felemeltem, nehogy felébredjen, de sikertelen volt...

*Elena szemszöge*

Arra ébredtem fel, hogy valaki felemel a kanapéról. Lassan kinyitottam a szemem &

Oldal: ~5.rész Egy kis boldogság :)
One Direction Történetek - © 2008 - 2025 - hujhiuhi.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat