Sziasztok..  Bocsi pénteken nagyon sok dolgom volt úgyhogy csak ma tudtam hozzni a kövit  remélem tetszeni fog.. :$ Facebookon is lájkojátok az oldalt már 3 man lájkolták,meg lécii a részeket is lájkojátok mert most nem tudom hogy jó amit irok vagy egy rakás szerencsétlenség...Előre is köszönöm...

- Elhiszem.
- Viszont nagyon büszke vagyok rá.-mosolygott.
- Nagyon jó ember, az már biztos.-én is mosolyogtam.-És nagyon tehetséges.
- Az bizony.-bólogatott.
- És látszik rajta, hogy nagyon szeret titeket. Imádja a családját.
- Köztünk téged is.-mosolygott.
- Miket mondott rólam? -picit felnevettem.
- Semmit, de látom rajta, hogy szeret téged. Már abból látni, ahogy rádnéz. De rajtad is ezt látom.
- Én tényleg szeretem...
- Hidd el, hogy ő is téged. Nem csak úgy mondja. Zayn nem az a fajta fiú, aki csak úgy játszadozna veled.
- Igaza van Patriciának.-hallottam Harry hangját mögöttünk.-A mi kis rosszfiúnk tényleg odáig van érted.
- Ja-ja.-bólogatott Niall.
- Jól van! -nevetett Zayn.-Le lehet rólunk szállni.-jött oda hozzám és megcsókolt, majd ment Patriciához, megölelte és megpuszilta.
- Nagyon jók voltatok.-mondta Patricia az öt fiúnak.
- Köszönjük.-mondták kórusban.
- Tényleg jók voltatok.-mosolyogtam.-És köszönöm a dalt.-mosolyogtam Zaynre.
- Nagyon szívesen.-mosolygott és ismét megcsókolt.-Apuék hol vannak?-nézett anyukájára.
- Haza mentek, mert már Safaa nyűgös volt.
- Gondolom, akkor te is mész.-szomorodott el Zayn.
- Igen. Csak még el akartam tőled búcsúzni.
- Mikor találkozunk legközelebb?
- Bármikor, amikor ráérsz.
- Rendben. De még maradj már egy kicsit.-ölelte meg az édesanyját.-Legalább addig, ameddig haza nem érünk.
- Jól van.-mosolygott Patricia.
- Na, én akkor megkersem Pault és szólok neki, hogy indulhatunk.-mondta Liam és Paul keresésére indult.
- Nekünk meg össze kellene szednünk a cuccainkat.-Niall.
- Ja, tényleg! -Louis.
- Akkor menjetek, szedjétek össze a dolgaitokat, mi addig Elenával kint megvárunk titeket.-nézett ránk Patricia.
- Oké.-mondták a fiúk kórusban.
- Akkor 10 perc múlva a főbejáratnál találkozunk.-Harry.

Miután kiértünk az épület elé, én rögtön rá is gyújtottam.
- Mióta dohányzol? -kérdezte Patricia.
- 2 éve. Anyuék halála óta.
- És miért?
- Ebbe menekültem... Valahogy megnyugtat...
- És végülis mi történt a szüleiddel? De persze, ha nem akarsz róla beszélni, azt is megértem.
- Magyarországról tartottak hazafelé, amikor is a felszállás után úgy 20 perccel valami meghibásodás történt a gépen és lezuhantak.
- És a bátyjád lett a gyámotok?
- Igen.
- És ti akartátok így?
- Igazából nem volt más választásunk. Apukám szüleit nem ismertem, mert még Tay születése előtt meghaltak. Anyukám anyukája 4éves koromban halt meg, az apukája pedig 5 éve.
- És senki más rokonotok nincs?
- Apumnak vannak testvérei, de egyikkel sem tartjuk a kapcsolatot, anyumnak meg csak egy unokanővére van, de ő Magyarországon él és mi nem akartunk kimennni, ő meg nem tudott idejönni.
- Sajnálom. De, ha tényleg tudunk valamiben segíteni, akkor csak szóljatok. És ez akkorra is vonatkozik, ha ne adj Isten közted és Zayn között valami rosszul sülne el.
- Köszönjük. Ez tényleg sokat jelent nekünk, mivel eddig csak Lizékre számíthattunk.
- Most már mi is itt vagyunk nektek.-mosolygott, majd szorosan megölelt.

Pár percig még beszélgettünk, majd a fiúk is megérkeztek. Beültünk a kisbuszba és elindultunk a ,,One Direction'' házhoz.
- Na jól van gyerekek! -sóhajtott Patricia.-Szerintem indulnom kellene.
- Haza viszlek.-mondta Paul Patriciának.
- Köszönöm.-mosolygott a nő.
Mindenkitől elbúcsúzott. Zaynt és engem hagyott utoljára.
- Szia Elena! -ölelt meg és mintha pár könncsepp gördült volna végig az arcán.-Remélem, hogy mihamarabb látjuk egymást.
- Abban biztos lehetsz.-mosolyogtam.
- Nagyon vigyázz magadra! Örülök, hogy találkoztunk.-mosolygott.
- Te is vigyázz magadra és én is nagyon örülök.
Majd Zaynhez lépett....
- Hát... akkor szia kisfiam! -sírta el magát Patricia.-Nagyon, nagyon, nagyon vigyázz magadra és a többiekre is! -ölelte meg fiát.-Elenát nem megbántani, mert ő egy nagyon kedves lány és nagyon szeret téged. Amint tudtok gyertek!
- Rendben! -válaszolt Zayn.-Te is vigyázz az úton.... És anyu!
- Igen?!
- Nagyon szeretlek! -csókolta meg édesanyja homlokát.
- Én is téged.
Nagyon nehezen engedték el egymást. Annyira megható volt ez az egész. Bárcsak én is ölelhetném még így anyuékat...
- Na jól van.-távolodott el Patricia Zayntől.-Megyek.-mondta, majd beszállt az autóba.
Még mielőtt becsukta volna az ajtót, Zayn utána szólt.
- Puszilom az otthoniakat!
- Igen, én is.-mondtam én is.
- Mi is.-mondták a srácok is.
- Átadom nekik.-halvány mosolyra görbítette száját, majd becsukta a kocsi ajtaját. Még utoljára integettünk nekik, majd megvártuk ahogy kihajtanak az utcából.

- Mit csináljunk? -kérdeztem, miközben lefeküdtem Zayn mellé az ágyba.
- Mivel azt ígértem tegnap, hogy az egész napomat veled töltöm, elmehetnénk valamerre.
- És merre?
- Hova szeretnél?
- Valami nyugis helyre, ahol senki sem talál ránk. Semmi rajongók, semmi paparazzók..... csak te és én.
- Akkor már tudom is.-mosolygott.
- És hova megyünk? -kiváncsiskodtam.
- Majd meglátod.-kacsintott.-Gyere, induljunk! -kelt ki az ágyból.
- Oké.-követtem a példáját és én is kikeltem az ágyból, majd az ajtó felé indultam.
- Várj! -szólt utánam.-Csak még bedobálok pár holmit, aztán indulhatunk.
- Ooooookééééés.-nem tudtam, hogy minek kellettek váltóruhák, de inkább nem is kérdezősködtem.
Már az ajtóban voltunk, amikor Zayn felkiáltott a fiúknak.
- Elmentem Elenával!! Majd jövök! -meg sem várta a választ, de már húzott ki az ajtón.
- Hova megyünk? -kérdeztem, miközben beültünk a nagy fekete terepjárójába.
- Először hozzátok, utána meg majd meglátod.-vigyorgott.
- Minek megyünk hozzánk?
- Pár ruhádért.
- Milyen ruhákért? -néztem rá érthetetlen fejjel.
- Egy pizsama szerűért, egy holnapiért, amiben majd hazajössz meg tegyél be fürdőruhát is.-kacsintott.
- Fürdőruha? Pizsama? Hova viszel? -nevettem.
- Hogy te milyen kíváncsi vagy.-ő is nevetett.-Majd meglátod.-mondta, miközben megérkeztünk a házunkhoz.

- Hahó! -köszöntem, miközben beléptünk a házba.
- Szia! -köszönt Tay.-Gyere a nappaliba!
Mikor beléptünk a nappaliba megpillantottam Taylort és a legjobb haverját Tomot.
- Sziasztok! Mit csináltok? -kérdeztem.
- Sziasztok! -köszönt a két fiú.
- TV-t nézünk.-válaszolt Tom.
- És mit?
- Egy zenecsatornát, mivel nincs semmi a TV-ben.-fintorgott Tay.
- Az jó.... Ja, amúgy...-néztem Zaynre.-Zayn, ő itt Taylor legjobb haverja Tom.-mutattam a srácra.-Tom, ő itt Zayn Malik.
- Cső, haver! -állt fel Tom Tay mellől és Zayn felé nyújtotta a kezét.
- Cső! -köszönt Zayn is a srácnak, és kezet fogtak.
- Gondolom te már ismered Zaynt...-néztem bátyjámra.
- Igazából nem.-nevetett tesóm.-Csak Hannah mondta, hogy reggel itt volt.
- Személyesen még nem találkoztunk.-mondta Zayn.
- Nos, akkor...Taylor, ő itt Zayn Malik, Zayn, ő itt a bátyjám Taylor.
- Helló! -köszönt egymásnak a két fiú.
- Haver! Te nekem nagyon ismerős vagy, csak nem tudlak hova tenni.-gondolkozott Tom.
- Lehet, hogy láttál már itt-ott.-vigyorgott Zayn.
- Lehet...-Tom.
- Én biztos vagyok benne.-nevetett Tay.
- Ja, én is.-én is nevettem.
Épp, hogy ezt kimondtam, megszólalt a tv-ben a One Thing. Tay és én ránéztünk Zaynre, aki csak mosolygott.
- Húgodnak nem kellene szólni, hogy a csávói mennek a T...-itt megállt és hol a tv-re pillantott, hol pedig a vigyorgó Zaynre.-Öcsééééééééééém!!!!!!!! Megvan! Te vagy ő... Ő vagy te!!! -mutatott Zaynre, majd a tv-re.
- Ja.-nevetett Zayn.
- De, hogy kerülsz te ide?
- Elenát elhívtam randizni és most oda tartunk, csak még beugrottunk pár cuccáért.-mosolygott Zayn.
- Hova mentek? -kérdezte Tay.
- Ne tőlem kérdezd! Nekem nem mondja el.-válaszoltam.
- Te inkább menj a cuccaidért.-nevetett.
- Jó, megyek már.-mondtam és el is indultam a szobámba.
Gyorsan elővettem egy táskát és beledobáltam azokat a dolgokat, amiket Zayn mondott.
Betettem 2 pólót meg 2 rövidnadrágot (egyet estére, másikat holnapra), egy hosszú nadrágot meg egy pulcsit, ha ne adj Isten rossz idő lenne, meg azért még bedobtam egy pántnélküli felsőt is egy szoknyával... Pedig nem is vagyok szoknyás.... Na mindegy.
Még előkotortam a fürdőruhámat és már indultam is lefelé.
- Kész vagyok! -szaladtam le a lépcsőn.
- Akkor menjünk.-mondta Zayn.
- Oké. Sziasztok! -köszöntem a két fiúnak.
- Sziasztok! -köszöntek vissza.
- Vigyázz rá! -mondta Tay Zaynnek, miközben lekezeltek egymással.
- Vigyázok.-mosolygott Zayn.
- Aztán jó szórakozást.-vigyorgott Tom.
- Meglesz.-szólt vissza Zayn, majd kiléptünk az ajtón.

Beültünk az autójába és útnak indultunk. Útközben szinte nem is szóltunk egymáshoz. Ő a vezetésre koncentrált, én pedig a tájat figyeltem. Gyönyörű volt a táj. Sehol egy autó, gyalogos, motoros vagy akármi, csak rengeteg fa és bokor. Minden olyan nyugodt volt.
Miközben a fákat figyeltem, Zayn az egyik kezét rátette a combomra, a másikkal pedig a kormányt fogta.
- Ugye tudod, hogy szeretlek?! -mosolygott.
- Igen, tudom.-vissza mosolyogtam rá.
Vissza pillantott az útra, közben pedig a kezét levette a combomról és összekulcsolta az én kezemmel.

- Megjöttünk.-állította le a motrot.
- Hova hoztál te engem? -nevettem.
- A srácokkal mindig idejövünk, ha van egy kis szabadidőnk. Ez a mi kis ,,menedékünk''.-mosolygott.
Egy erdőben voltunk, a közepén egy kis faházzal. Gyönyörű volt az a hely. Még csak most érkeztünk meg, de én már imádom ezt a helyet. Csicseregnek a madarak, lengedezik a szél, és valahogy a levegő is másabb. Sokkal tisztább, mint a városban.
- Nagyon bejön ez a hely.-mondtam, miközben kiszálltunk a kocsiból.
- És még nem láttál mindent.-mosolygott.
- Mi minden van még?
- Kb 5 percre van innen egy tó, amiben lehet fürödni. Gondoltam elnézhetnénk oda.-mosolyogva elém lépett.
- Én úgy tudom, hogy te félsz a víztől... Vagy az nem te vagy?
- De, így van.-mosolygott.-De te ezt honnan tudod? -nevetett.
- Hannah...-forgattam a szemeim.
- Ja, értem.-nevetett.-Na, akkor benne vagy, hogy vizes legyél?
- Hát... ha szépen kéred.-picit játszadoztam vele.
- Mennyire szépen? -vigyorgott, majd a csípőmnél fogva magához húzott.
Már annyira közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem forró lehelletét az arcomon. Hallottam, ahogy veszi a levegőt... az illata ismét elkábított. Nekem ez olyan, mint más embernél a drog vagy valami hasonló.
- Nagyon szépen.-mondtam halkan, kábultan, miközben a száját bámultam.
- Ilyen szépen jó lesz? -elmosolyodott, a jobb kezét az arcomra helyezte, majd gyengéden, hosszan, és forrón megcsókolt.
- Ez így tökéletes.-mosolyogtam, és a szemeim még mindig be voltak csukva.
- Na, akkor gyere! Öltözzünk át, aztán menjünk.
- Rendben.-válaszoltam.
Mikor beléptem a házba a szám tátvamaradt. Iszonyat nagy volt. Kívülről csak egy átlagos nyaraló féle, de belülről valami hihetetlen.
Az előtér, ahova beléptünk valami gyönyörű szép volt. Jobb oldalt nyílt egy helyiség, ami a konyha volt. Tele volt mindenféle elektromos cuccal: mosogatógép, villanytűzhely, egy hatalmas hűtő, ami mellesleg akkora volt, mint a szobám ajtaja 2x... és még rengeteg holmi.
A konyhával szemben volt a nappali. Volt egy hatalmas plazma tévé a falon, vele szemben egy műbőr borítású fehér kanapé, ami tíz személyes simán meg volt. A kanapé előtt volt egy üveg dohányzó asztal...
Az emeleten 5db ajtó volt, amik mögött a fiúk szobájaik voltak.
Zayn szobája egy világoskék szoba volt. Nem volt benne sok holmi. Láttam egy ruhásszekrényt, aminek az ajtaján egy egészalakos tükör volt, mellette könyves polcok, dvd állvány stb.
- Hát...szóval ez lenne a mi kis nyaralónk.-ült le az ágyára.
- Ez neked nyaraló? Ez egy komplett palota bakker! -nevettem.
- Azért az nem mondanám.-mosolygott.
- Hát, ha nekem ilyen ,,nyaralóm'' lenne, haza se mennék.-nevettem.
- Mindig csak nyaralnál, mi? -ő is nevetett.
- Az tuti.
- De kis bolond vagy.-nevetett, majd lassan és óvatosan az ágyra húzott maga mellé.-Mi lenne, ha most akkor átöltöznénk, aztán meg kimennénk a tóra?
- Oké.-mondtam, majd a táskámért nyúltam, hogy kivegyem a fürdőruhámat.
- A fürdőben át tudsz öltözni.-muatatott a helyiség felé.-De felőlem itt is átöltözhetsz.-vigyorgott.
- A fürdő valahogy jobban hangzik.-nevettem, majd bementem a fürdőbe.
Sajnos hátul nem tudtam megkötni a fürdőruhám felsőjét, ezért kénytelen voltam segítséget kérni Zayntől.
- Zayn! -szóltam ki a fürdőből a srácnak.
- Igen?! -szólt vissza.
- Betudnál jönni egy kicsit?
- Örömmel.-hallottam a hangján, hogy vigyorog.-De biztos azt akarod, hogy bemenjek?
- Nyugi már! Már felvagyok öltözve.-nevettem.
- Akkor ez így nem buli.-egyre közelebbről hallottam a hangját. Mikor kinyitotta az ajtót, ledermedt.-Azt mondtad, hogy felöltöztél...
- Fürdőruhába...-nevettem.
- Ez így szemétség.-mosolygott.
- Mi?
- Itt állsz előttem, majdnem semmiben és én nem nyúlhatok hozzád. Tudod, hogy így most kínzol?
- Ki mondta? hogy nem érhetsz hozzám? -vigyorogtam.
- Na jó. Ezt inkább hagyjuk.-nevetett.-Miért hívtál?
- Megkötnéd a felsőm? -fordítottam neki hátat.
- Ööööö... Ja... Persze...-mintha picit zavarba jött volna.
- Csak nem zavarban vagy? -kuncogtam.
- Ha én azt kérném tőled, hogy..... mit tudom én.... add rám az alsógatyámat, akkor te nem lennél zavarban? -vigyorgott.
- Inkább köss! -nevettem.
Erre nem mondott semmit, csak tovább vigyorgott, majd a vékony, kis kötelekért nyúlt. Éreztem jég hideg ujjait a hátamon, ahogy a fölsőmet kötötte.
- Remeg a kezed? -fordítottam hátra a fejem.
- Az nem kifejezés.-nevetett.
- De miért? -fordultam vissza.
- Nem minden napos az, hogy valami gyönyörűség megkér, hogy kössem meg a melltartóját.-mosolygott.
- Nem melltartó, hanem bikini felső.-javítottam ki.
- Nekem egy és ugyan az. Mind a kettő a melleket takarja.-vigyorgott.
- Bolond.-nevettem, majd visszafordítottam a fejem hátra, a bal kezemet a tarkójára helyeztem és lassan húztam az arcát az enyém felé, majd megcsókoltam.
- Kész vagy.-távolodott el tőlem.
- Köszi.-mosolyogtam.
- Nincs mit.-mosolygott ő is, majd kiment a fürdőből.
Gyorsan felvettem a bikinimre a ruháimat, majd Zayn után mentem.
- Kész vagy? -kérdezte.
- Felőlem mehetünk.-válaszoltam.
- Oké.

Az út tényleg nem volt hosszú. Gyalog 5 perc alatt a tóhoz értünk.
Leterítettük a partra a pokrócot amit magunkkal hoztunk, majd fürdőruhára vetkőztünk. Zayn előbb levetkőzött, mint én, úgy hogy ő már be is ment a vízbe. Már épp a felsőmet akartam levetni, amikor észrevettem, hogy Zayn nagyon mosolyog és engem bámul.
- Mi van? -kérdeztem mosolyogva.
- Semmi.-válaszolt.
- Hát jó...-vállat vontam és elkezdtem vetkőzni.-Ha egész nap így fogsz bámulni, esküszöm, hogy vissza öltözök.-nevettem, majd elindultam Zayn felé.
- Bocsi.-mosolygott.-Csak annyira... Mind egy.-nevetett.
- Annyira mi? -kérdeztem, miközben bementem a vízbe.
- Csak annyira dögös vagy.-mosolyogva elindult felém.
- Én? Dögös? -csodálkoztam.-Jól vagy te összerakva? -nevettem.
- Teljesen jól.-mosolygott, majd a csípőmnél fogva magához húzott.-Iszonyatosan jó alakod van és ne tudd meg, hogy most mi jár a fejemben.-vigyorgott.
- Miért? Mi a jár a fejedben? -én is nagyon mosolyogtam, mert sejtettem, hogy mire gondol.
- Csak... előjött a 18+ -os fantáziám.-vigyorgott.-De, ahogy látom, neked sem kristály tiszta.
- Én nem gondolok semmi olyanra!
- Aha, persze.-nevetett.
- Tényleg nem! -én is nevettem.
- El...-húzta fel az egyik szemöldökét, nagy mosoly közepette.
- Jó, oké... Én is arra gondoltam, de csak is miattad. Te voltál az, aki az eszembe juttatta.
- És...benne lennél? -mosolygott.
- Most még nem.-kedvesen vissza mosolyogtam rá.
- Miért? -nézett rám komolyan.-Nem vonzódsz úgy hozzám, vagy mi? -távolodott el tőlem.
- Nem. Nem erről van szó. Nagyon is jó lenne, csak nem akarom elsietni a dolgokat. Még csak ma jöttünk össze, és én nem az a típus vagyok, aki rögtön odaadja magát a másiknak.  És, ha igazából szeretsz, akkor ezt megérted és nem akadsz ki.
- Teljesen igazad van, és megértelek. Nem akadok ki, mert nem vagyok olyan pasi, aki csak arra megy. Én tényleg szeretlek, és ha kell, akkor 80 éves koromig várni fogok.-mosolyogva ismét magához húzott.
- Annyit azért nem kell várnod.-mosolyogtam, miközben elkezdtem játszani a nyakláncával.
- Reméltem, hogy ezt fogod mondani, mert 60 évet, azért nem bírnék ki.-nevetett.
- Sejtettem.-mosolyogtam, miközben a nyakláncát elkezdtem óvatosan és lassan húzni magam felé, azt jelezve ezzel, hogy azt akarom, hogy megcsókoljon.
Miközben csókolóztunk, felkapott az ölébe, és a tó közepe felé indult velem, ahol mélyebb volt a víz.
- Te most mit akarsz? -kérdeztem, mikor már megálltunk.
- Még nem is vagy vizes.-vigyorgott.
- Dehogynem!
- Ja, a lábad. De az semmi.
- Ha be mersz dobni....
- Akkor mi lesz?
- Kinyírlak!
- Úúúúúú, most halálra rémültem! -nevetett.
- Ha bedobsz, jössz velem!
- Az nekem nem baj.
- Ne! Zayn.... Ne csináld! Hallod???!!!! Zayn, ne!! Neeeeeeeeee! -kapálóztam, sikoltoztam, ordítoztam, de minden hiába.
- Azért szeretlek.-nevetett, miközben én a víz felszínére emelkedtem.
- Most véged lesz! -futottam Zayn felé (már amennyire lehet futni a vízben), a nyakába ugrottam, és próbáltam lehúzni a vízbe, de nem ment.
- Gyenge vagy.
- Te vagy erős.
- Nem vagyok erős.
- Hozzám képest az vagy.
- Ezért mondom, hogy gyenge vagy.
- Nem vagyok gyenge, csak lány te meg fiú, és általában a fiúk erősebbek, mint a lányok.
- Puhány.-vigyorgott.
- Lány...
- Akkor puhány lány.
- Jól van Malik... Megjegyeztem.... Hagyj békén! -bedobtam a durcát, és elindultam a part felé.
- Most hova mész? -kérdezte, de én nem szóltam neki vissza.- El! Hova mész? -kérdezte ismét, majd elindult utánam.-Hé! -óvatosan megragadta a kezem, és maga felé fordított.-Haragszol? -megint nem szóltam semmit, csak elfordítottam a fejem.-Csak vicceltem. Ne haragudj! -itt már rá néztem.
Pár másodpercig néztük egymást, majd ellöktem magamtól, úgy hogy a vízbe esett.
- Ennyi! -nevettem.
Feljött a felszínre, és értetlen tekintettel rámnézett.
- Nem haragszok.-mosolyogtam.
- Akkor miért mentél el, és miért löktél el? -törölgette az arcát.
- Azért indultam el, mert egy az, hogy napozni akarok, meg tudtam, hogy utánnam jössz, vagyis reméltem, és mivel nem tudtalak berántani a vízbe, csak így tudtam megoldani a dolgot, hogy te is vizes legyél.
- Én meg már tök megijedtem, hogy megharagudtál rám.
- Dehogy haragudtam.-mosolyogtam, majd megöleltem. Két tenyeremet a lapockájaira helyeztem, a fejemet a mellhasára hajtottam, és szorosan hozzá bújtam.
- Azt azért tudnod kell, hogy ha bármi hülyeséget mondok, vagy teszek, akkor is szeretlek és mindig is szeretni foglak.
- Én is szeretlek.-mosolyogtam.-Na de én most inkább kimennék a parta napozni, mert nincs semmi színem, és ez így gáz.-nevettem.
- Nem gáz.-mosolygott.
- Hófehér vagyok, ember! Hófehérke kutyagumi hozzám képest.
- Na jó! Akkor menjünk.-mosolygott, majd elindultunk a partra.
Épp, hogy kiértünk a vízből, már is csörgött a mobilom.
- Ki az? -kérdezte Zayn.
- Nem tudom, Ismeretlen szám...-válaszoltam.-Igen, tessék?!  -szóltam a telefonba.
- Szia El! Harry vagyok. -köszönt a srác.
- Szia Harry! -köszöntem vissza.
- Zayn ott van?
- Igen, itt van.
- Beszélhetnék vele?
. Persze. De ugye nem kell mennetek sehova? -kérdeztem Harrytől, miközben Zaynre néztem.
- Nem. Dehogy.
- Akkor oké. Máris adom.
- Köszi...
- Harry az. Beszélni akar veled.-nyújtottam át a mobilt Zaynnek.
Zayn átvette a telefont, és beleszólt. Nem hallottam sok mindent, csak azt, amit Zayn mondott.
- Cső, haver!... Bocs. Biztos lemerült.... Kint a tónál Elenával... Nem kell. Gyertek... Biztos.... Kikkel vagy?... Oké... Cső!
- Valami baj van? -kérdeztem, miközben visszaadta a mobilom.
- Nincs. Harryék 10 perc múlva ideérnek.
- Kivel jön?
- Niall, Louis, Hannah, Liam, Liz és Taylor. Baj?
- Nem, dehogy! Miért lenne?
- Csak mert azt ígértem, hogy egész nap csak veled leszek, erre meg mindenki ide jön.
- Figyelj! Eddig csak velem voltál egész nap. Ezután is velem leszel, csak még hozzánk csapódnak páran.
- Jó, de az úgy nem jó.
- Van még 10 percünk, ameddig ideérnek... Addig csak ketten vagyunk itt.-eléálltam mosolyogva,  és a kezem a mellhasára helyeztem.-És még ott van az este is.-kacsintottam.
- Tényleg nem tartozol a jó kislányok közé.-mosolygott.-De ez tetszik.-mondta és megcsókolt.
- Te sem vagy 100%-ig jó fiú.-mosolyogtam, majd lefeküdtem a pokrócra napozni, Zayn pedig még matatott valami után.
- Bakker! -kaptam a fejemhez.
- Mi az? -kérdezte Zayn.
- Meg van, hogy mit hagytam otthon.
- Mit?
- Naptejet.
- Hoztam magammal.-mosolygott.-Gondoltam, hogy kelleni fog. Ott van a táskámban.
- Mi lenne velem nélküled? -adtam az arcára egy puszit, majd megkerestem a krémet.
Miután megtaláltam, visszafeküdtem a pokrócra.
- Ömm... Zayn!
- Mondd! -ült le mellém.
- Bekennéd a hátam?
- Be, ha utána te is nekem.-mosolygott.
- Oké. Kezdjem, vagy kezded?
- Kezdem.
- Oké.-kezébe nyomtam a tubust.
- A hasadat is? -kérdezte, miközben a tenyerébe nyomott egy kis naptejet.
- Légy szi'.-mosolyogtam.
- Rendben.-ő is mosolygott.  
Összedörzsölte a naptejet a tenyerében, majd rám mászott, és a hasamhoz érintette a kezét. Épp, hogy hozzám ért, egyszerre rázott ki a hideg, és futott át testem minden porcikáján valami melegség is. Lassan és óvatosan körözött kezével a hasamon, miközben végig a szemembe nézett. Egyszer csak lekzdte csúsztatni kezét felfelé, egészen a bikinifelsőm aljáig, majd ott megállt, lenézett a kezére, majd vissza rám, és csak nézett. Én sem szóltam semmit, csak néztem, hogy, most mit fog csinálni, de nem csinált semmit.
- A hasad kész.-mondta picit halkan, rekedtes hangon.
- Köszi.-suttogtam.-Khm... Akkor a hátamat is megcsinálod?
- Persze. Csak akkor feküdj hasra.-leszállt rólam, én pedig hasra feküdtem.
- De ha lehet, akkor mindenhol kenj be légy szi'! Mármint a bikinim kötője alatt is is, meg ilyen helyeken.
- Ööö... oké.-hallottam a hangján, hogy kicsit zavarba jött.
Ismét ugyan azokat a dolgokat váltotta ki belőlem, mint amiket az előbb. Megint nagyon óvatos és finom volt. Mintha attól félt volna, hogy ha hozzám ér, akkor eltörök, mint egy porcelánbaba.
Mikor rendesen bekente a hátam alját, elindult felfelé, majd a kis madzagnál megtorpant.  Nem tudta, hogy mit csináljon.
- Nyugodtan kikötheted, ha úgy könnyebb.-mondtam.
- Biztos?
- Igen.
- Oké.
Megfogta a bikinim kötelének az egyik végét, majd meghúzta azt, ezért kikötődött a felsőm.
A kötél nyománál is elkente a krémet, majd így szólt:
- Ilyet többet ne kérj tőlem.-vigyorgott.
- Mert?
- Mert pasiból vagyok.
- Én meg csajból.... Na és?
- Épp ez az, hogy te csaj vagy.-nevetett.-És nem is akármilyen csaj.
- Jó, akkor majd megkérek más pasikat.-viccelődtem.
- Biztos, hogy nem!
- Mert hogy?
- Mert te az enyém vagy. Senki másé.-mosolygott.
- Csak vicceltem.-mosolyogtam én is.-Tudod, hogy csak TE érhetsz ÚGY hozzám.
- Reméltem, hogy ezt fogod mondani.
- Na, de inkább kösd vissza a felsőm, hogy én is be tudjalak kenni.
- Felső nélkül is bekenhetsz...-vigyorgott.
- Na persze! -nevettem.-Álmodozz!
Erre nem mondott semmit, csak nevetett, majd összekötötte a felsőm, lemászott rólam és a hasára feküdt.
- A hasamat is bekened? -kérdezte.
- Bekenhetem, ha szeretnéd.
- Nekem mind egy.
- Jó, akkor bekenem.-mosolyogtam.
- Oké.
Ráültem a fenekére, nyomtam egy kis naptejet a hátára, amitől picit megfeszült a teste, majd elkezdtem simogatni a hátát. Picit talán zavarban voltam, de nem volt vészes.
- Ezt egész nap eltudnám viselni.-mosolygott.
- Gondolom.-én is mosolyogtam.-Na, de a hátad kész van. Feküdj hanyadt! Most a hasad jön.
- Oké. Csak akkor szállj le rólam.
- Máris! -mondtam, majd leszálltam róla.
Miután leszálltam róla, gyorsan a hátára feküdt, a kezeit a feje alá helyezte és várta, hogy mikor kezdek neki.
- Jöhetsz.-mondta.
- Jó, és hogy helyezkedjek el?
- Gondolom ugyan úgy, mint az előbb?! -nevetett.
- De az előbb könnyeb volt.
- Miért is?
- Mert az előbb a hasadon feküdtél, és rá tudtam ülni a fenekedre, de most a hátadon fekszel és nem tudok hova ülni.
- Tudnál hova ülni.-vigyorgott.
- Tudom, hogy mire gondolsz, de oda nem akarok.-vigyorogtam én is.
- Félsz, hogy megmozdul? -elővette rossz fiús mosolyát.
- Mi? Neeem! -zavarban voltam, de azért nevettem.
- Akkor?
- Csak nem akarom, hogy fájjon.
- De nem fog fájni.-mosolygott.
- Akkor sem!
- Te tényleg attól félsz, hogy beindulok.-nevetett.
- Nem igaz!! -óvatosan az oldalába ütöttem.
- Akkor ülj már oda! -vigyorgott.
- Nem!
- Nyuszi.
- Ne kezd!
- Puhány lány nyuszi.-nevetett.
- Hogyha annyira nyuszi lennék, akkor ezt megmerném? -fogtam magam és nagy lendülettel ráhuppantam a kisebbik Malikra.
- Aaaaaahahaaaaa!!!! -nevetve felkiáltott, és a csípőmhez nyúlt.
- Mondtam, hogy fájni fog.
- De nem arról volt szó, hogy teljes erődből fogsz rám ugrani.
- Bocsesz! -nevettem.
- Ezt még vissza kapod!
- Oké.-még mindig nevettem.-Na, de most már bekenem a hasad, mielőtt még valami életre kelne ott lent.
- Tudtam, hogy ettől félsz.-nevetett.-De nyugi! Nem fog életre kelni.
- Remélem. És nem félek.-mondtam, miközben a tenyerembe nyomtam egy kis naptejet.
Szét kentem a tenyeremben a naptejet, majd lassan a hasához érintettem a kezeimet. Éreztem, hogy megfeszült a teste és, hogy egyre gyorsabban kezdte szedni a levegőt. Felnéztem az arcára, hogy lássam, hogy mit csinál, de nem csinált semmi különöset, csak nézett engem, és harapdálta az ajkait. Lassan elkezdtem simogatni a mellhasát és a hasát, közben pedig arra lettem figyelmes, hogy a két kezét a combjaim oldalára helyezte.
- Ez is kész.-mondtam, miután már bekentem a felsőtestét.
Ő nem szólt semmit, csak nézett. Belenéztem azokba a gyönyörű barna szemeibe, és ismét elvarázsoltak, az ajkai pedig szó szerint hívogattak. Mintha azt mondták volna, hogy ,,Érj hozzám!'' és én hallgattam rájuk. Gyengéden és óvatosan megcsókoltam. Valahogy nem tudtam neki ellenállni. Arcát a kezeim közé fogtam, ő pedig elkezdte simogatni a combjaim és úgy csókoloztunk.
Miközben csókolóztunk, meghallottam Liz hangját.
- Elena Johnson és Zayn Jawadd Malik!!! -ordított ránk viccesen a lány, mire én felültem.-Mi a francot csináltok????
- Öööööömmm..... Napozunk?! -vigyorogtam.
- Egymás szájában....?! -húzta fel az egyik szemöldökét, és csípőre tette a kezét.-Most azonnal jössz, és mindent elmondasz! -rángatott le Zaynről.-És te is jössz Hannah! -fogta meg húgom kezét.
- Hé! És velem mi lesz? -kiáltott utánnunk Zayn.
- Bocs, de ez most sürgős! A fiúk is jönnek mindjárt, csak még lepakolnak.-hadarta neki Liz.
Leültünk a víz közelébe és Liz máris elkezdett faggatni, Hannával egyetemben.
- Ti most együtt vagytok? -kérdezte Hannah.
- Igen.-mosolyogtam.

 

Oldal: ~5.rész foly..
One Direction Történetek - © 2008 - 2024 - hujhiuhi.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat